Századok – 2002

Tanulmányok - Tusor Péter: A magyar hierarchia és a pápaság a 17. században III/527

536 TUSOR PÉTER ségnyújtásának köszönhetően került sor. A törés erre rímelve elsősorban politikai téren következett be, mégpedig az 1630-as évek elején. A magyar hierarchia és a római centrum éles konfliktusa Pázmány Péter esztergomi érsek (1616-1637) bíborosi kinevezésében gyökerezett. Forgách Ferenc korai halála után utóda tizenhárom év várakozás után 1629-ben lett a pápaválasztó testület tagja. Ennek oka csak részben tulajdonítható a szent kollégium mind erőteljesebb italianizációjának. Forgách helyét szinte azonnal Melchior Kiesi foglalta el. Bíborosjelöltjei kiválasztásában az új uralkodó, II. Ferdinánd (1619-1637) birodalmi és itáliai szempontokat részesített előnyben.28

Pázmány csupán 1626-ban került fel a császári névsor végére, feltételezhetően az 1625-ös soproni királyválasztó országgyűlésen szerzett érdemei miatt.2

9

Kreációjára a Mantova ellen háborút indító, s ezzel az Egyházi Állam érdekeit különösen is veszélyeztető Habsburgok iránti gesztusként, elsősorban a bécsi békepárt pozícióinak erősítésére, a további osztrák-spanyol itáliai térnyerést megakadályozni igyekvő pápai külpolitika célkitűzéseivel összhangban került sor 1629-ben. A mantovai konfliktus gyors véget értével, majd a svéd hadba lépéssel megváltozott politikai helyzetben az esztergomi érsek hamarosan választani kényszerült bíborosi esküje és alattvalói hűsége között.30 A döntés nem lehetett kétséges. Pázmány a mantovai háborút annak a hagyományos magyar politikai felfogásnak a jegyében ellenezte, amely a Habsburgok erőinek kizárólag az oszmánok elleni koncentrálására törekedett. Ezért 1632-re óhatatlanul összeütközésbe került a katolikus liga és az Ausztriai Ház sorozatos németországi vereségeit az itáliai hatalmi helyzet szemszögéből tétlenül szemlélő pápai külpolitikával. A tulajdonképpeni konfliktus, Pázmány római császári követségének részletei már eddig is ismertek voltak.3

1

Ugyanakkor ez nem mond-28

Lásd levelezését a pápákkal, a bíboros-neposokkal és Paolo Savelli római követtel: OStA HHStA Staatenabteilungen, Staatsabteilung Rom, Hofkorrespondenz, Fz. 8.9, passim., Diplomatische Korrespondenz, Fz. 49-51, passim., Varia, Fz. 7, passim., valamint ASR Archivio Giustiniani, busta 96. 97. 98., és BAV Barb. Lat., vol. 6834, п. 17., vol. 6835, п. 15., vol. 6841, п. 1., BAV Fondo Boncompagni e Ludovisi, vol. E 7, fol. 20rv

. 22r

v

. 144r

v

., vol. E 8, fol. 15V, továbbá Moravsky Zemsky Archiv (Brno), Rodiny Archiv Dietrichstejnű, Korrespondence Kardinála Frantiska Ditrichstejna, kart. 433, fasc. 1906, п. 150. 151 és kart. 442, fasc. 1909, n. 27., és Walter Leitsch: Die Bemühungen Zygmunts III. von Polen um die Kardinalswürde für Claudio Rangoni. MÖStA 31 (1978) 41-51., Richard Blaas: Das kaiserliche Auditoriat bei der sacra Rota Romana. MÖStA 11 (1958) 36-152, 62-63. 29 BAV Barb. Lat., vol. 6836, п. 9., vö. még Cornelio Arrigo Motmann levelét (Róma, 1625. jan. 25): AVA Gräflich Harrach'sches Familienarchiv, Kardinal Ernst Adalbert, Korrespondenz, Kart. 146, Konv. Motmann [ord. cron.] 30 Nuntiatur des Pallotto (1628-1630). I—II. (Nuntiaturberichte aus Deutschland nebst ergänzenden Aktenstücken IV/1-2). hrsg. v. Hans Kiewing. Berlin 1895-1897. n. 31. 46. 59. 62. 98. 150., Robert Bireley: Religion and Politics in the Age of the Counterreformation. Emperor Ferdinand II, William Lamormaini S.J., and the Formation of Imperial Policy. Chapel Hill 1981. 93-100., valamint Paolo Savelli császári követ jelentései (1629. nov. 10 és nov. 24.): ÖStA HHStA Rom, Dipl. Korr., Fz. 52, Konv. Savelli an Ferdinand III. 1629., BAV Barb. Lat., vol. 7056, fol. 58rv

., lásd még Benedikt Pitschmann: Kaiserliche Bemühungen um den Purpur für Abt Anton Wolfradt von Kremsmünster. RHM 11 (1969) 79-109, 85-86 és 93-97. 31

Franki [Fraknói] Vilmos: Pázmány Péter és kora. I-Ш. Pest 1868-1872. III, 14-46., Petri cardinalis Pázmány ecclesiae Strigoniensis archiepiscopi et regni Hungáriáé primatis epistolae collectae. ed. Francisais Hanuy. Budapestini 1910-1911. 250-332. - Az üggyel a nemzetközi kutatás is foglalkozott: Joseph Schnitzer: Zur Politik des hl. Stuhles in der ersten Hälfte des Dreißigjährigen Krieges. RQ 13 (1899) 151-262, 231-235., August Léman: Urbain VIII et la rivalité de la France et