Századok – 2002
Történeti irodalom - A szabadság Debrecenbe költözött. Tanulmányok 1848/49 történetéhez (Ism.: Urbán Aladár) II/507
509 TÖRTÉNETI IRODALOM i zatot ad Széchenyi beszéde elmaradásának okáról. Eszerint ezen az értekezleten a trónbeszéd leendő tartalmát illetően Kossuth nem a maga — a kabinet állásfoglalásától eltérő — nézeteit adta elő, hanem az megegyezett minisztertársai véleményével. (Az emlékezők a pénzügyminiszter itt elhangzott nyilatkozatát a kormány szándékával ellentétesnek minősítették.) A szerző ezt arra alapozza, hogy Széchenyi július 4-én este azt rögzítette a naplójába, hogy Kossuth az említett értekezleten hosszan és ügyesen beszélt. (Másnap viszont már azt jegyezte fel, hogy az István főhercegnél tartott konferencián Kossuth nem akarta a trónbeszédben megemlíteni az itáliai háborút.) Mivel ezen az estén Kossuth lojális volt kollégáihoz, Széchenyi sem látta indokoltnak feltárni aggályait és különvéleményét, — vonja le következtetését a szerző. A regionális érdekű nagyobb tanulmányok között kiemelt helyen az Erdély történetével foglalkozó írások állnak. Ezek között első Csetri Elek - Imreh István: Erdély társadalma és etnikai megoszlása 1848-ban c. nagyívű tanulmánya, amely a társadalomszerkezetet rétegekre bontott részletes elemzéssel és táblázatokkal mutatja be, s tömör összefoglalását adja az etnikai megoszlásnak. (A szemléltető tizenöt táblázatból tizenkettő a társadalmi viszonyokat elemzi.) Egyed Ákos: A székelyek az 1848-1849-es forradalomban és szabadságharcban c. tanulmánya bevezetőjében a székely társadalom rétegződését, a bécsi és pesti forradalom hatását, majd a székely székek és városok reagálását tekinti át. Röviden ismertetve a kolozsvári uniós országgyűlést, az Urban alezredes által bátorított és rövidesen polgárháborúba torkollott román ellenállást, a szerző az agyagfalvi székely nemzetgyűléstől tekinti át a katonai eseményeket a marosvásárhelyi vereségtől az önvédelmét egyedül megszervezni képes Háromszék ellenállásán át a székelység részvételéig Bem hadjáratában és az orosz intervenciós erők elleni küzdelemben. Katona Tamás: Csány László erdélyi főkormánybiztos (1849 január-1849 május) c. tanulmánya eredetileg a Zalai Gyűjtemény Kossuth kormánybiztosa Csány László címet viselő 30. kötetében jelent meg 1990-ben. A hézagpótló és nehezen hozzáférhető tanulmány újraközlése teljesen indokolt. Kovách Géza: A havasok vezére c. tanulmánya Avram Iancu személyét mutatja be a magyar olvasónak 1848 márciusától 1849 augusztusáig, kellő figyelmet szentelve Hatvani szabadcsapatvezér esztelen támadásának, Drago§ képviselő tragikus halálának és a kérdés körüli történetírói vitának. Az írás érdekessége, hogy röviden ismerteti az akkor alig 25 éves Iancu 1849 utáni magatartását, aki mindig bizalmatlan volt Béccsel, 1852-ben nem fogadta el a császári kitüntetést, sőt átmenetileg le is tartóztatják, hogy azután a közélettől teljesen visszavonulva, meghasonlott lélekkel bolyongva élje életét 1872-ben bekövetkezett haláláig. Simion Retegan: A román 1848-as forradalom egyik epilógusa: az 1850. évi bécsi küldöttség c. írása az erdélyi román forradalom vezetőinek 1850-ben kezdeményezett látogatásáról és annak körülményeiről számol be. A tanulmány a küldöttség közel egy éves tevékenységéről, méltatlan fogadtatásáról és törekvéseik eredménytelenségéről számol be. A szerző szerint a szász bürokrácia és a befolyását megőrzött konzervatív magyar arisztokrácia is szerepet játszott abban, hogy a románok a császárnak benyújtott emlékiratai hatástalanok maradtak. Eszerint a minimális román célokat sem sikerült elérni, hacsak az nem számít sikernek, hogy a szász Királyfold koronatartománnyá alakításától az udvar eltekintett, amiben a küldöttség tiltakozásának is szerepe volt. A regionális témát feldolgozó írások másik csoportja általában a tágabb értelemben vett Tiszántúl történetének egyes kevéssé ismert eseményével vagy személyiségével foglalkozik. Fleisz János: Nagyvárad a szabadságharc hadiiparának központja (1849. január 26.-1849. május 26.) c. tanulmánya a Pestről elmenekített fegyvergyár négy hónapi fegyver- és lőszergyártási eredményeiről ad számszerű ismertetést. Bagu Balázs: Vázlatok a munkácsi vár szerepéhez 1848/49-ben címmel a vár 1848 előtti és a szabadságharc alatti szerepéről, a környéken lefolyt harcokról, mindenekelőtt az 1849. április 22-én Podheringnél lefolyt ütközetről nyújt információkat, jobbára korábbi publikációk, mindenekelőtt Lehoczky Tivadar 1899-ben megjelent és máig használható munkája alapján. Bene János: A szabolcsi és szatmári mozgó nemzetőrség 1848/49-ben c. összefoglalása a térség katonai eseményeibe bevont, mozgóvá tett nemzetőrség harci alkalmazását tekinti át, főként a Szabolcs megyei levéltár anyagai alapján, s elsősorban az 1848. évi eseményekkel foglalkozva. László Géza: A tiszadobi lakosok zenebonája 1848-1849-ben c. rövid tanulmánya a gróf Andrásy Gyula tiszadobi majorságának sérelmére elkövetett megyei vizsgálat jegyzőkönyvét dolgozza fel. A tiszadobiak akciója az 1836. évi törvényt követő birtokrendezés során a falu sérelmére a földesúr majorsági birtokához csatolt legelő elfoglalása volt. Pirigyi István: Görög katolikusok az 1848-as szabadságharcban címmel a munkácsi egyházmegye, Popovics Vazul görög katolikus püspök és az egyházmegye kispapságának a forradalommal rokonszenvező magatartását ismerteti, kitér Leményi János fogarasi görög-katolikus püspök viselkedésére, továbbá — a fenti vallásközösséghez való tartozásuk miatt — Vasvári Pál és Mészáros Károly szerepére is. Kár, hogy a beszámoló a már
