Századok – 2002
Közlemények - Nógrády Árpád: A földesúri pénzjáradék nagysága és adóterhe a késő középkori Magyarországon II/451
JOBBÁGYI ADÓTERHEK A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 461 és a tized nélkül mintegy 180 forint értéket jelentett. A gabonatermés tükrében az 504 magyar dénár éves cenzus elenyésző: 2,8%, ám ez évben 40 forint rendkívüli adó is sújtotta a vőki jobbágyokat.3 3 Ez a telkenként 3,3 aranyforintra rúgó taxa gabonatermésük ötödével ért fel, s már valóban komoly adót sejtet, de van egy meghökkentő sajátsága. Nevezetesen az, hogy nem a káptalan vetette ki, hanem bizonyos kihágásaik miatt fizetését maguk a vőkiek vállalták (propter eorum excessus dicunt dare florenos XL). Hogy a kihágás mi lehetett, azt inkább csak sejteni lehet, mint tudni, de feltehető, hogy a jobbágyok a káptalan előzetes engedélye és bér fizetése nélkül annak egy földjét elfoglalták.34 E taxa különleges voltát és annak mintegy kártéi'ítés jellegét a település egy másik, negyedszázaddal későbbről ismert taxa-kötelezettsége is bizonyítja: ekkor két másik településsel együtt fizet, s ez a három falu együttes termésére vetítve nem érte el a cenzus kétszeresét. Körmösdön ezidőtájt 9 laneus, ezt olykor domusnak is írták, és egy negyed telek állt. Egy 1473. évi adat szerint Mihály-napi cenzusa telkenként 76,5 bécsi dénár volt, az egy évvel későbbi feljegyzés viszont már csak 72 bécsi dénár cenzust említ. A falu György-napi 76 dénáros kötelezettsége alapján mégis inkább az előbbi látszik valószínűnek, s ha így számolunk, akkor a félretett vetőmag után 86 forint értékű gabonatermése állt szemben a közösség 4,1 forint teljes cenzusával, egymáshoz viszonyított arányuk tehát: 4,8%. Taxáját csak 1499-ből ismerjük, ekkor Toronnyal és Vőkkel együtt 23 forintot adott, ami együttes gabonatermésük értékének 5,6%-a.35 Papfalván a számadáskönyv egészében a káptalan két possessorát emlegetik, akik rendes pézszolgáltatásuknak l-l font bécsi dénár lerovásával tettek eleget. A cenzus esetükben 8,8%, de tudnunk kell, hogy a két jobbágygazdaság inkább állattenyésztésből élt és méhészkedett, s csak ez utóbbiból 1506-ban legkevesebb 15 forint jövedelmük származott.36 Torony. 12 laneus és 8 „hóstát". Cenzus és sajtpénz, melyek együtt a telkekre 126, míg a zsellérekre 34 bécsi dénár terhet róttak. Az összességében közel 6 forint adó (595 magyar dénár) 143 forintot érő gabonaterméssel párosult, ami közel azonos a Körmösd falubeliek helyzetével: 4,1%.3 7 Nyárasdon a káptalan a Szentgyörgyi grófok mellett csak részbirtokos volt, s a portio}án lévő adóegységeinek sajnos sem a számát, sem a György- és Mihálynapi adóját nem ismerjük.38 Egyrészt azért nem, mert egy könyvelési tétel szerint, azokat „a" registrumban (nyilván a káptalan egy másik, kimutatásait összegző könyvben) tüntették fel, másrészt mert gyakran a szomszédos Vásárúttal együtt fizetett. Egyedül taxájáról maradt fenn adat 1486-ból, ez 8 forint volt, s annyit tudunk még, hogy 1474-ben Vásárúttal együtt 56 forint rendkívüli adót vetett ki 33 PSzkv. 9., 25., 26., 111., 128. (Ez utóbbi adat már 1515-ből.) 34 Uo. 12. (Ez persze csak feltételezés, s onnan ered, hogy a taxaval egyidejűleg a vőki bíró nevére, egy meg nem nevezett birtok vonatkozásában, 10 forint tartozást jegyeztek fel.) 35 Pszkv. 7.; a György-napi cenzus: uo.19.; a Mihály-napi: uo. 24.; a taxa: uo. 57. 36 A possessorok száma és adója: PSzkv. 20.; a tized: uo. 26.; a méhtized: uo. 88. 37 Pszkv. 6; a Mihály-napi cenzus: uo. 6.; a jobbágyok száma: uo. 19. 38 A közös birtoklásra: DL 11 718. (1425.); határjárása 1407-ből: DF 227 792. (Pozsonyi kápt. mit. D-l-6).
