Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
448 NEUMANN TIBOR ahová többek között az újkori agilisé к és negyedes-nemesek elődeit is besorolhatjuk, nemesi önértelmezésén kívül valóban nem sokban különbözhetett a korabeli jobbágylakosságtól. Az „egytelkes nemes" kifejezés tehát a korabeli adószedési gyakorlat szakszava, nehezen azonosítható egy jól körvonalazható társadalmi réteggel.186 Jelentése, illetve az a társadalmi/vagyoni kör, amelyre alkalmazzák, helyileg és időben változik. Nem tagadom, hogy eme csoportok kialakítása egyszerűsített formája a valóságnak, arra azonban mindenképpen rámutat, hogy a réteg egésze vagyonilag erősen tagolt. Sajnos az egytelkeseken belüli különbségtétel az egyes esetekben csak aprólékos forráskutatással tárható fel. Különösen gyümölcsöző lesz ezért a kora újkori iratanyag bevonása a kutatásba. Összefoglalás Dolgozatomban egy kicsiny tájegység egy tömbben fekvő nemesi falvainak társadalmát igyekeztem azonos szempontok alapján bemutatni. A falvak közös vizsgálatát az azonos társadalmi eredet (várjobbágyság), a földrajzi elhelyezkedésből adódó sűrű házassági kapcsolatrendszer, ill. az élet valamennyi területén megmutatkozó, mindennapi szoros kapcsolat indokolja: a borsaiak például, noha az egyházfai Szent András-plébániatemplomot látogatják,187 részt vesznek a kisjókai Keresztelő Szent János-plébánia búcsúján is.18 8 Az is előfordul, hogy a borsaiak és a jókaiak ugyanazt a személyt küldik Budára ügyük intézésére, egymást vétetve fel a királyi emberek sorába.18 9 Nem véletlen, hogy bármelyik faluban támad pereskedés, az oklevelekben mindig megtaláljuk a többi falu egy-egy lakosát akár fogott bíróként, akár jól informált tanúként.19 0 A Vízköz várjobbágysága „automatikusan" került be az országos nemességbe (a kivételeket elemeztem). Falvaink várjobbágy-rokonságai, midőn a 13-14. század fordulóján írott forrásainkban előtűnnek, már számtalan ágra szakadtak, jószágaikat ugyanakkor néhol még osztatlanul tartják kezükön. Aligha tekinthető véletlennek az, hogy birtokaikat jogilag a 14. század húszas éveitől kezdődően osztják fel: a borsaiak Pályázótól északra fekvő földje 1323-ban, Kisjóka az 1330-as években, Nagyjóka pedig 1342-ben kerül felosztásra. Mindez időben feltűnően emlékeztet az ún. úri nemzetségek felbomlására,19 1 feltehetően országos jelenségnek 186 Jóllehet egy megváltozott gazdasági és társadalmi környezetben figyelhető meg, analógiaként mégis felhasználható a taxalista nemesek között megmutatkozó szélsőséges vagyonkülönbség. L. Dominkovits Péter. Sopron vármegye XVI. század végi birtokos társadalma. Soproni Szemle 1999/2. 99-122., főként 121-122. Itt szeretném megköszönni Dominkovits Péternek, hogy megosztotta velem Sopron megyével kapcsolatos kutatásainak tapasztalatait. 187 Borsán sohasem állt templom, a 20. századba nyúlóan az egyházfai plébániához tartozott. - Borsai nemes kegyes adománya a Szent András egyház részére: 1454: DL 37401. (Szüllő lt.) 188 1506: DL 37373. (Szüllő lt.) 189 1453: DF 225 426. (Pozs. kápt. hit. 1-2-3., borsaiak részére), DF 225 763. (Pozs. kápt. hit. 3-2-29., jókaiak részére). A két mandátum egy napon kelt Budán, a királyi emberek is azonosak. A jókaiak oklevelében az egyik királyi ember nevében az szerepel, hogy „de dicta Borsa", holott még nem fordult elő Borsa az oklevélben. A borsaiak részére kelt oklevelet fogalmazták tehát előbb! A két elrendelt helyszíni eljárást ugyanaz a királyi ember végzi el, ugyanazon a napon. 190 Néhány példa: 1453: Zichy IX. 364.; 1454: DL 37401. (Szüllő lt.); 1473: DF 227 266. (Pozs. kápt. hit. 28-5-45.); 1492: DF 227 637. (Pozs. kápt. mit. A-9-5.); 1500: DF 279 998. (Pozs. kápt. hit. Prot. 12-13.); 1526: DL 37372. (Szüllő lt.) 191 Vö. Fügedi Erik: Az Elefánthyak (107. jegyzet) 9-11.
