Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
446 NEUMANN TIBOR vizsgálatot rendelt el a megyebéliek körében, amely bizonyította állításuk igazát, sőt a vizsgálat alkalmával a mondott jobbágyok a borsai nemeseknek járó censust is megfizették.17 5 Az ügy előzményeihez hozzátartozik az is, hogy 1474-ben Mátyás király borsai Vízközi Tamást és a borsai nemeseket kiváltságlevelében mentesítette az érseknek fizetendő adó alól.17 6 Az oklevél nehezen értelmezhetősége ellenére is teljességgel illeszkedik abba a 15. századi folyamatba, amely a nemesség legalacsonyabb rétegének adózásba való bevonását kívánta előmozdítani. Megemlítendő, hogy a kora újkori adatok alapján ezek a colonusok nem a borsaiak jobbágyai voltak: minden bizonnyal már ekkor a pusztával határos Szentgyörgyi-falu, Csataj jobbágylakosságáról van szó.17 7 A prédiumot tehát bizonyosan nem a borsaiak művelték, hanem az azt bérlő jobbágyok, ezt a jogviszonyt viszont a hatalom — előbbi oklevelünk tartalma ellenére — nem ismerhette el földesúr-jobbágy jogviszonynak, így a borsaiak a későbbiekben egytelkes nemesként adóztak. Nem szabad ezek alapján azt a lehetőséget figyelmen kívül hagyni, hogy a tehetősebbek saját nemesi telkeiket is műveltethették olykor a szomszédos jobbágyfalvak lakosságával. Ha voltak ilyen jobbágyok, az adóösszeírásoknak értelemszerűen nem kellett őket feltüntetniük, hiszen a szomszédos faluban már megadóztatták őket, ráadásul a hatalom nem rendelkezett olyan eszközökkel, hogy egy ilyen folyamatot ellenőrizhessen. A zsellérek, esetleg bérlők tartásából természetesen nem következik az, hogy nemeseink nagy része nem sajátkezűleg művelte kisméretű jószágát.17 8 1429-ben 46 jókai nemes, férfiak és nők egyaránt, panaszkodott Zsigmond király előtt a Szentgyörgyi és Bazini grófok többrendbéli, Jóka ellen irányuló hatalmaskodásai miatt. Az előadott esetek közül az egyikben arról hallunk, hogy az azelőtti év pünkösdje körül a grófok familiárisaikkal és tikodi jobbágyaikkal együtt a panaszosok Basd nevű földjére törtek hatalmasul, és tőlük — akik éppen ott szántottak ekéikkel — 54 ekehúzó ökröt és három lovat raboltak el.17 9 Az adat valóban a paraszti életforma mellett szól, nem jelenti ugyanakkor azt, hogy minden panaszos jelen lett volna (ne felejtsük el, hogy több panaszt is előadtak), és azt sem, hogy munkájukat nem segítették zsellérek vagy jobbágyok: a panaszosok közül Jakabfi Imrének például bizonyos volt legalább egy jobbágya.18 0 Másik példánk 1519-ből való: ekkor nagyjókai Farkas János nyújtott be keresetet a szintén nagyjókai Beth-illi iobagiones pediales (sic!) et nobiles iobagiones non habentes solvere haberent, interdum per censuras ecclesiasticas et aliquas per rnanus violentes coegisset et coartasset ipsos duplici taxa ponendo in preiudicium eorundem et dampnum valde magnum." 175 1475: DL 76129. (Pethő lt.) 176 1474- DL 76128. (Pethő lt.) Sajnos ez az oklevél szinte egyáltalán nem olvasható szakadt és kopott állapota miatt, annyi azonban kivehető, hogy a király a borsai nemeseket felmenti egy census alól, és szerepel benne az esztergomi érsek is. így nem tartom indokolatlannak az ügyhöz való kapcsolását. 177 Pl. 1545: MOL P 648. (Szüllő lt.) F-201. „Particula terre", amelyet a csataji colonus-ok szoktak művelni. 178 Lásd erre vonatkozólag: gróf Révay József: Kisnemesek Tajnán (3. jegyzet) 25-27. Ha Révayhoz hasonlóan a becsült összes szántómennyiséget osztanánk a családok számával, még a Révaynál szereplő 30-70 holdas átlag szántótartozéknál is rosszabb eredményt kapnánk. 179 1429: DF 227 159. (Pozs. kápt. hit. 28-3-90.) „ipsosque ibidem cum aratris equisque et bobis dictum aratrum trahentibus aratos reperientes quinquaginta quatuor boves et très equos eorum ab ipsis afferendo". 180 1442: DL 44337. (Múz. Törzsanyag 1898-25.)
