Századok – 2002
Közlemények - Neumann Tibor: a Vízköz kisnemesi társadalma a középkorban II/417
428 NEUMANN TIBOR Bát- hasonlít, az elv mégsem feleltethető meg a Werbőczy által hozott osztálytípusok egyikével sem, mivel ebben a korai formában nem különülnek el határozottan a faluban található belsőségek a határbéli tartozékoktól. Maksay Ferenc ugyan felfigyelt egy ilyen típusú nemesi birtoklási típusra, ahol a nemesi lakhelyet körbeveszik a szántóföldek és az egyéb tartozékok, de azt nem az osztályból vezette le, hanem a majorsági gazdálkodás előképének tekintette.6 1 Itt kell megemlíteni, hogy az oklevelekben olykor feltűnnek olyan szintén -háza, -telke képzővel rendelkező birtoknevek is, amelyek nem birtokrészt, hanem különálló birtokjogot jelöltek. Dankaháza, Gálháza és Hermanháza például az egykori Súr föld részeit képezték, amit kellően bizonyít az, hogy gyakran nevük mellé helyezték a „seu Swr" kitételt értelmezőül. Danka és Herman a 14. század elején, Gál a közepén élt, mindhármuk családja kihalt a 15. század első harmadában. Danka (=Domokos) családjáról tudjuk, hogy az egyházfai nemesek rokonságába tartozott, akik feltehetően örökölték is jószágát, ennek ellenére Dankaházát még 1544-ben is megtaláljuk pusztaként (praedium) Egyházfa határában.62 A Gálházai vagy Csenkeszsúri család kihaltával 1439-ben Bazini György gróf, királynéi pohárnokmester nyerte adományul Gálházát, amelyet „sessio seu fundus curie Galhaza" megjelöléssel iktattatott a maga részére;63 1548-ban önálló possessioként,6 4 1646-ban végül Pénteksúr keleti határosaként mint különálló puszta tűnik fel.6 5 Ezek a kisnemesi birtokok sem méretükben, sem szerkezetükben nem különböztek a falvakon belül kialakuló, nagyobb kiterjedésű tömbszerű részbirtokoktól, ugyanűgy teleknek számítottak, noha szervezetileg egyik falu territóriuméhoz sem tartoztak. Egy 17. századi kiváló forrás a szintén vízközi Bodóháza kapcsán latinul a curia fogalmat, míg magyarul találóan a „magános határú nemes hely, az mely most másképpen puszta" leírást alkalmazza.66 Jókán annyiban találunk más viszonyokat, hogy itt már a 14. század közepén szilárd állapotában mutatkozik meg a falu belső tere. A belső telkek azonban itt is közvetlen összeköttetésben állnak a hozzájuk tartozó, tömbben fekvő szántókkal, azaz a falu a tömbszerű részbirtokok találkozásánál áll.6 7 Nem véletlen, hogy ezzel a fejlettebb faluszerkezettel először éppen itt találkozunk, hiszen a legnépesebb — ezáltal egyben a legtöredezettebb határú — település már ekkor Jóka volt. 61 Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. Budapest, 1971. 215. 62 1544: MOL P 648. (Szüllő lt.) E-199.; A rokonságra pl. 1366: DF 227 424. (Pozs. kápt. hit. 33-1-13.), 1421: DL 37388. (Szüllő lt.) 63 1439: DF 225 653. (Pozs. kápt. hit. 2-5-17.) 64 1548: DF 287 760. (Pozs. kápt. hit. Prot. 78.) Ekkori tulajdonosa, Serédi Gáspár a Szentgyörgyiek kihaltával szerezte meg. 65 1646: Urbáriumok (6. jegyzet) 236. 66 1674: MOL P 707. (Zichy lt.) fasc. 25 et b., n. 24. - Bodóháza Királyfalva határába olvadt: Pozsony vármegye (23. jegyzet) 78.; Püspöki Nagy Péter tévesen Bodóházát kiteijedt határral rendelkező falunak ábrázolta Hegysúr, Zone és Torony között. 67 1337: DF 226 701. (Pozs. kápt. hit. 14-10-7.) Kisjókát lakosai az 1330-as években területi alapon három részre osztják fel (ld. még: 1334: Dr: Wertner Mór: Kiadatlan oklevelek. Történelmi Tár 1910. 600.; 1339: DL 38817. - Farkas lt.). Midőn az Újhelyjókával határos harmadrész birtokosai jószáguk egyharmadát 1337-ben az egyik rokon család részére elkülönítik, kiderül, hogy az új rész Újhelyjóka határától egészen a belső telekig nyúlik, összefüggő tömbben. A falu területén csak azért jelölnek ki még egy külön telekhelyet is, mivel a Szent János kápolna a kialakított új rész területén épült fel.
