Századok – 2002
Közlemények - Dvoráková Daniela: Lengyelek Luxemburgi Zsigmond udvarában II/391
LENGYELEK LUXEMBURGI ZSIGMOND UDVARÁBAN 403 zálogképp a királytól. A király ekkor a várra újabb 4000 aranyforintot vett kölcsön tőle, ám ezt az összeget a későbbiekben megfizette.9 0 Pár hónappal később a két testvér Semptén közösen kiadott oklevelében megegyezett, hogy a magyarországi és lengyelországi birtokaikból származó jövedelmet egy meghatározott helyen közösen helyezik letétbe, hogy a jövőben mind a maguk, mind leszármazottaik rendelkezésére álljon. A pénzösszeget a továbbiakban két egyenlő részre osztották, és a másik beleegyezése nélkül egyikük sem rendelkezhetett vele.9 1 Bár a semptei záloglevél csak Mostic nevére szólt, mindkét testvér használta a várat,9 2 Jugo utoljára 1417. novemberében.9 3 Nemsokkal ezután valószínűleg meghalt, mert 1420-ban az oklevelek már özvegyét említik.9 4 Mostic elkísérte Zsigmond királyt 1413/1414-es itáliai útjára, és valószínűleg Konstanzba is. Az utazás folyamán a király az adósságból 2300 aranyforintot törlesztett, valamint 45 aranyforintot fizetett a rendelkezésére bocsátott hátaslóért is. Ezenkívül három Pozsony megyei birtokkal (Súr) is gyarapodott Mostic vagyona az út során.9 5 Mosticot forrásaink a királyi udvar lovagjaként (aule regie miles) említik. 1420-ban Mostic — aki ekkor a Poznani előnév mellett a Semptei nevet is használta — Semptét elzálogosította Bazini György grófnak. E tett mögött is családi és baráti érdekek húzódtak meg. Bazini György felesége a lengyel nemesi származású Jarochna volt, Ostrowski Przedpelknek, Stibor vajda egyik familiárisának a nővére. György hét évre 10 500 aranyforintért tudta bérbevenni a várat, mely idő eltelte után Mostic a várat visszaválthatta úgy, hogy a vételárba beleszámítandó volt a használat alatt a javítási költségekre fordított összeg, de legfeljebb 400 aranyforint.96 Bazini Györgynek az új birtok csak teher volt. Először az óbudai apácák reklamáltak, hogy Diószeg falu őket illeti, így azt, mint a vár tartozékát, György nem tudta megszerezni. A nádor az apácák javára döntötte el a vitát.9 7 Ekkor tüstént bejelentette a vár iránti igényét Mostic unokaöccse, János, az elhunyt Jugo fia (a források Jugo Jánosként is említik). Az apja és Mostic között létrejött régi szerződésre hivatkozott, mely szerint minden pénzvagyonuk közös. Közös pénzből jutott tehát hozzá Mostic Semptéhez is, így a vár fele fölötti tulajdonrész Jánost illeti. János kihasználta, hogy Mostic akkor éppen Lengyelországba utazott. A nádor János javára döntött és a Baziniak ellenkezését figyelmen kívül hagyva kötelezte őket a vár fele részének átadására. A vár felosztását a pozsonyi káptalan hajtotta végre.9 8 90 ZsO II. 7660. 91 1423. március 3.: DL 9665. 92 Az oklevelekben gyakran fordulnak eló Sempte várnagyaiként vagy gubernátoraiként, pl. 1415-ben: DL 10 371., 1417- ben: DL 75 620., Történelmi Tár 1908. 518. 93 DL 75 620. 94 DL 8643. 95 ZsO IV 672., 1589. - Zsigmond eladományozott olyan birtokokat is, amelyek nem voltak éppen szabadok, mert még az eredeti tulajdonos özvegyének tulajdonában voltak. A király utasította a pozsonyi káptalant Mostic tulajdonba való helyezésére az özvegy tiltakozása ellenére is. 96 DL 10 970., DL 6988. 97 U.o. 98 1423. április 11.: DL 11 332. - A vár leírását közölte Vincent Sedlák: Príspevok к architektúre stredovekych hradov na západnom Slovensku. Monumentorum tutela 4. (1967-68) 445-453.
