Századok – 2002
Tanulmányok - Papp István: A Begyűjtési Minisztérium az 1956-os forradalom idején és a begyűjtési rendszer felszámolása 1956–57-ben I/31
38 PAPP ISTVÁN és Gyenes Antal begyűjtési miniszter is. Mivel saját szerepét formálisnak tartotta Gyenes, így nem tudjuk, volt-e szerepe annak a közleménynek a megfogalmazásában, amelyet hármójuk nevében olvastak be a Rádióban október 27-én este 10 órakor.5 0 Ebben a budapesti sütő- és tejipari vállalatok dolgozóit a munka másnap reggeli felvételére szólították fel. Néhány vállalatot külön is kiemeltek, így például a Fővárosi Sütőipari Szállítási- és a Begyűjtési Szállítási Vállalatot. Ezek Gyenes közvetlen felügyelete alá tartoztak, így legalábbis tudnia kellett a dologról. Ezt látszik megerősíteni Gyenes egy története is. Elmondása szerint valóban sztrájkba lépett 3 nagy malom, de ő úgy oldotta meg a problémát, hogy az ELTE ВТК Ifjúsági Forradalmi Bizottságától kért egy fiút és egy lányt, akiket követként elküldött a Malmok Forradalmi Bizottságához és a két egyetemista elérte, hogy felvegyék a munkát.51 Gyenes története igen romantikus, de valószínű, hogy ez a valóságban is így játszódott le. De mindenestre igazolja azt, hogy begyűjtési miniszterként fellépett a liszt- és kenyérellátás biztosítása érdekében. Mozgalmasan telt tehát Gyenes Antal miniszterségének első napja és bizonyára várakozással tekintett a másnap esedékes kormányülés elé is. Az október 28-i kormányülés Gyenes élete első és egyetlen kormányülésén 1956. október 28-án vett részt. Az eddig elmondottak alapján egyértelmű, hogy határozott javaslattal ment a kabinet elé: az egész beszolgáltatási rendszer megszüntetését akarta elérni. Előzetesen csupán a tárgyalt minisztériumi gyűlésen vetette fel a kérdést, és Vas Zoltán közellátási kormánybiztossal beszélt róla, aki egyetértett Gyenes javaslatával.52 A nevezetes kormányülés lefolyását jól ismerjük, mivel fennmaradt az ülés részletes jegyzőkönyve. Ez alapján cáfolhatjuk Gyenesnek azt az állítását, hogy amikor Nagy Imre felolvasta az MDP KV ülésén elfogadott rádiónyilatkozatot és el akart menni, ő akkor vetette fel a begyűjtés eltörlésének kérdését.5 3 Ugyanis Nagy Imre már beolvasta nevezetes rádiónyilatkozatát és visszatért az ülésre, amikor kibontakozott a vita5 4 a begyűjtés szükségességéről. Gyenes hozzászólásában először is leszögezte, hogy „nem legutolsó rendű probléma a begyűjtés kérdése". Majd kifejtette, hogy korábban úgy vélte, először néhány cikk esetén töröljék el a beadást, hogy lemérhessék ennek gazdasági hatását. Most már azonban nincs idő a kérdés nyugodt mérlegelésére. Nem ismeri ugyan a begyűjtés helyzetét az országban, de vannak információi arról, hogy néhány helyen elégették a begyűjtési nyilvántartásokat.5 5 Gyenes ebben a helyzetben nem látott más megoldást, mint azt, hogy „élére álljunk az eseményeknek, adjunk olyat, ami a parasztságnak feltétlenül kedvező", vagyis „a kötelező beadás 50 A forradalom hangja 111. 51 Gyenes Antal interjú, ОНА 259-260. 52 Gyenes Antal interjú, ОНА 272. 53 Rainer M. J. 1999 281-282. 54 A begyűjtés vitáját tartalmazó jegyzőkönyv: História 1989. 4-5. szám 45. 55 Gyenesnek ez az állítása valószínűleg nem fedi a valóságot, mivel a begyűjtési hivatalok kárfelmérő jelentéseiben egyetlen ilyen esetet sem jegyeztek fel. Lásd Ellenforradalmi kárbejelentés MOL XIX-K-7-1 44. doboz
