Századok – 2002
Tanulmányok - Csukovits Enikő: Bűn és bűnhődés. Vezeklő zarándoklatok a középkori Magyarországon II/303
BÚN ÉS BŰHŐDÉS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 323 tettest valamelyik város hatósága előtt kötelezték vezeklő zarándoklat megtételére. Elisabeth Thoemmes az aacheni magyar zarándokokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a vezeklő zarándoklat szokása a német telepesek közvetítésével jutott el Magyarországra.81 Megállapítása helyessége mellett több körülmény szól: első eseteink a Szepességben — részben a szászok között, részben feltehetőleg az ő közvetítésükkel — bukkantak fel, a későbbi esetek pedig jórészt a városok német anyanyelvű polgársága körében fordultak elő. Állítását igazolja az Ars Notariában olvasható egyik egyezségformula is, ahol „iuxta consuetudinem Theutunicorum" kellett megkövetni a rokonokat. A vezeklő zarándoklatok közös német gyökereire utal az a tény is, hogy az e tárgyban kelt feljegyzések Lübecktől Lvovig, Toruntól Klagenfurtig a megszólalásig hasonló szokásokról számolnak be.8 2 *** Noha az ismertetett ügyek között olyan is akadt, ahol nemeseket köteleztek zarándokúira, a gyilkosság bűnétől való megszabadulásnak ezt a módját elsősorban a városi polgárság körében alkalmazták. A nemesség esetében úgy tűnik, jobban elkülönült egymástól a földi és a túlvilági büntetés elkerülésének útja. A nemes, ha főbenjáró bűnt követett el, lelki üdvének biztosításáról természetesen igyekezett kegyes cselekedetekkel gondoskodni. Anyagi lehetőségei, családi hagyományai, bűnének súlya vagy éppen egyénisége határozta meg, hogy milyen megoldást választott: építhetett templomot, kolostort, állíthatott oltárt, indulhatott zarándokúira — a becsületén esett foltot azonban csak a vérével moshatta le magáról. A magyar nemesi mentalitás egyik sarokkövének számított, hogy a nemesség alapvetően katonai érdemeken alapul — az elsőként Kézai Simon által kifejtett politikai teória szerint a nemesség, a Hunnorum nobilitas azért testesítheti meg a natiot, a nemzetet, mert engedelmeskedve az annak nevében történt hadbahívásnak, virtusával rászolgált a névre.8 3 Ennek a felfogásnak tökéletesen megfelelt az a számos példával igazolható szokásjog, hogy a világi büntetést hadi szolgálattal lehetett megváltani. 1365-ben Nagy Lajos király kegyelmet adott a Sopron megyei Ebergőci Andrásnak és Jánosnak, akiket a megyében tartott nádori közgyűlésen — előttünk ismeretlen bűnükért — proscribáltak, azaz levelesítettek. A királyi kegyelmet a bulgáriai Vidin falai alatt Himfi Benedek frissen kinevezett vidini kapitány eszközölte ki, a hadjárat során végzett szolgálataikért.8 4 Hasonlóképpen katonai szolgálattal mentesültek a levelesítés következményei alól 1409-ben Szirmai György hevesi, 1410-ben Bruchekmali János sárosi, vagy 1412-ben Szalánci Jakab és László abaúji nemesek: Szirmainak hat személlyel négy hónapig 81 Thoemmes i. m. 33-35. 82 Zaremska i. m. 112-116. A könyv függelékében a szepességi Görgeiek és Berzeviciek megállapodása mellett két hasonló lengyel megegyezés szövege is olvasható. Uo. 226-229. 83 Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában. I-П. Századok 107 (1973) 569-643. 823-878. Az elmélet lényege a Tripartitumba is bekerült: 1/3. De exordio nostrae nobilitatis..., 1/4. Quod vera nobilitas per exercitia militaria et caetera virtutes acquiratur. 84 „pro fidelibus servitiis magistri Stephani filii Benedicti de Syra ac eorundem Andree et Johannis famulorum suorum tempore presentis nostri exercitus in obtentione dicte civitatis nostre Bodoniensis, subiugatione regni nostri Bulgarie...exhibitis per ipsos et impensis, a labe et nota proscriptionis... liberavimus et expiavimus" - DL 5397, kiadása: Sopron vm I. 358.
