Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 295 szintén akkor kerül a szemünk elé, amikor adománybirtokát eladja.27 9 E Miklósról azon kívül, hogy IV Béla feleségét, Máriát szolgálta, semmit sem tudunk. A negyedik lovagról, Bertalanról rendelkezünk a legtöbb ismerettel. Apja a Nyitra megyei Vecsén élő birtokos, Izsák volt. A szerény jómódban28 0 élő Bertalant 1268-ban Mária királyné mint a maga lovagját (fidelis miles noster) bőkezűen megadományozta Nyitra megyében Keszit, Szelőcét és Szerbőcöt, Pozsonyban pedig Gányt adván neki.281 Még ugyanebben az évben Mária átengedte Udvardot az esztergomi érsekségnek, s az ügylet során a királyné kikötötte, hogy az érsek a birtok fejében fizetendő száz márkából ötvenet Bertalannak adjon át „fizetsége fejében" (in stipendium suum).282 Talán megkockáztatható annak felvetése, hogy az összeg Bertalan udvari lovagként élvezett járandósága volt. Vecsei Bertalan a későbbiekben is kapcsolatban maradt a királyi családdal: 1270-ben V István megerősítette birtokaiban,28 3 fiát pedig IV László király udvarában (in curia Ladislai regis) ölték meg. Ez utóbbi eset részletei, sajnos, nem ismertek, mert IV László ezzel kapcsolatosan kiállított oklevele csak szűkszavú említésben maradt ránk.284 Bármily szegényesek ismereteink a királynéi lovagokról, az megállapítható, hogy a négy személy közül kettő esetében legalábbis gyanítható az idegen eredet, Péter fia Miklós esetében nem merül fel ez a lehetőség a név alapján, vecsei Bertalan viszont bizonyosan magyar honos volt. Bár kivétel nélkül mindegyikük kapott királyi vagy királynéi birtokadományt, a lovagok nem tartoztak a nagy „gyűjtők"28 5 közé, még vecsei Bertalan özvegye is a szegénysége miatt volt kénytelen férje halála után egy birtoktól megválni.28 6 Az idegen eredetű lovagok, meglehet, azért nem szenteltek figyelmet magyarországi javaik gyarapításának, amiért Galterius: nem telepedtek le véglegesen Magyarországon, hanem idővel távoztak. Lényegesen eltérő kép tárul elénk a királynéi iíjakra vonatkozó adataink áttekintése révén. Adataink ez esetben sem kényeztetnek el bennünket bőségükkel, mindazonáltal a csoport néhány jellegzetesnek tűnő vonása megrajzolható. Az 1285. évi tatár betörés idején Izabella királyné báróival, udvarának ifjaival (iuvenibus domus nostre) és a budai polgárokkal együtt a budai várba zárkózott be,28 7 így nyilvánvaló — ami egyébként is sejthető volt —, hogy az udvari ifjak rendszerint úrnőjük környezetében tartózkodtak. Az udvarból azonban, miként az Anjou-korban is, esetenként elszólította őket úrnőjük parancsának teljesítése. Vörösnek mondott Péter királynéi ifjú a Nyúl-szigeti apácákat iktatta be az Izabella királynétól kapott Esztergom megyei földek birtokába,28 8 Ákos nembéli Kustán fia István — szintén Izabella udvari embere (iuvenis domus nostre) — pedig 279 1269: A Héderváry család oklevéltára I—II. Közlik Radvánszky Béla és Závodszky Levente. Bp. 1909-1922. I. 5-6. 280 1248-ban hat márkáért vásárol Tarmacson birtokrészeket rokonaitól, 1. A Pécz nemzetség apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei I. 1241-1526. Bp. 1906. (a továbbiakban: Apponyi) 3. 281 1268: DL 63 898. 282 1268: MES I. 549. 283 1270: Apponyi I. 13-14. 284 1294: Apponyi I. 149. 285 Vö. Szűcs J.\ Az utolsó Árpádok i. m. 15. 286 1294: Apponyi I. 149. 287 1285: CD VII/2. 109-111. 288 1275: BTOE I. 148.
