Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 289 A jelek szerint ez gyakran meg is történt, ami érthető, hiszen így jelentősen kibővült a király mozgástere a bárói tisztségek elosztása terén. Ezekben az időszakokban a korszak legjelentősebb báróit is ott találjuk a királynéi udvar vezető tisztségeinek viselői között. Ha viszont a király lemondott erről a lehetőségről, vagy csak korlátozott mértékben vette igénybe, a királynéi udvar méltóságait a bárói kör másodvonalbeli tagjaival töltötték fel, s ezekre az időszakokra jellemző a homo novusdk feltűnése, nyilván azzal összefüggésben, hogy ilyenkor a királynénak is nagyobb befolyása lehetett udvara báróinak kiválasztására. Az 1298. évi törvény nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a királynéi udvar tisztségeit magyar születésű bárókkal kell betölteni. Az ismert királynéi tisztségviselők névsorai éppen nem támasztják alá azt a törvény ezen előírása alapján esetleg feltámadó gyanút, hogy a magyar előkelőknek valóban szükségük lett volna a királynék idegen származású embereivel szemben erre a biztosítékra, hiszen egyetlen idegen sem található közöttük. Maga a lehetőség elvileg fennállt, mivel az Árpádok külországokból házasodtak, s ráadásul a 13. század elején — II. András első felesége, Gertrúd révén — a magyar előkelők valóban alapos leckét kaptak abból, milyen következményekkel jár az, ha a királyné minden mértéken felül pártfogolja rokonait, honfitársait és egyéb kegyeltjeit.235 Az „idegenek" jelenléte mindazonáltal egyáltalán nem volt jellemző a királynéi udvarnak arra a részére, ahol a királynéi tisztségeket viselő, s így — névleg legalább — „királynéi báró"-nak számító előkelők tevékenykedtek. Volt azonban a királynéi udvarnak egy másik szférája is, amelyre sokkal inkább jellemző az „idegenek" jelenléte, nyilvánvalóan annak köszönhetően, hogy az udvar ezen része jóval erősebb szálakkal kötődött a külországból érkező királyné személyéhez. A király feleségének bizalmasai, udvarhölgyei, valamint az udvarban foglalkoztatott szolganépek és azok irányítói alkották a királyné környezetének azt a részét, amelyet az alábbiakban udvartartásnak nevezünk majd. Itt valóban rendre találkozunk olyan személyekkel, akikről igazolható, vagy legalábbis feltehető, hogy idegenből érkeztek a későbbi magyar királyné kíséretében az országba. Ezek jelenléte azonban aligha támaszthatott komolyabb nehézségeket, mivel, mint látni fogjuk, akár férfiakról, akár nőkről lett légyen szó, egy részük idővel beilleszkedett a magyarországi társadalmi kapcsolatok rendszerébe, más részük viszont csak átmenetileg élt itt, s hazatért. Nyílván nem véletlen, hogy elsősorban a királynék udvarhölgyei sorában találkozunk idegenekkel. Pontosabban fogalmazva: az Árpád-kori királynék név szerint ismert udvarhölgyei valójában mind idegen származásúak, mégpedig olyanok, akik úrnőjük kíséretében érkeztek Magyarországra. Igaz, példáink száma roppant csekély: mindössze két udvarhölgyről van szó. Egyikük, Tota, Imre király aragón feleségével, Konstanciával jött az országba. Mivel a házasságra a 12-13. század fordulója körüli években került sor,23 6 s Tota 1202-ben már Korlát fia 235 Az idegenekkel kapcsolatos kérdésekre 1. Kristó Gyula: Magyar öntudat és idegenellenesség az Árpád-kori Magyarországon. Irodalomtörténeti Közlemények 94. (1990) 425-443. 236 Vo. Wertner M.: Az Árpádok családi története i. m. 371. és Kristó Gyula: Imre. In: Kristó Gyula - Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. Bp. 1988. 236. - Egy hispán forrás utalása alapján viszont a házasságkötés időpontjaként 1196 jelölhető meg, 1. Anderle Adám: Aragóniai Konstancia a spanyol történetírásban. Világtörténet 1994. (tavasz-nyár) 33.
