Századok – 2002
Tanulmányok - Zsoldos Attila: A királyné udvara az Árpád-korban II/267
A KIRÁLYNÉ UDVARA AZ ÁRPÁD-KORBAN 271 szerint az ország központi területein tartózkodott.3 4 Nyilván nyomós ok késztette a királynét arra, hogy felkeresse az ország e távoli pontját, csakhogy erről semmi közelebbit nem tudunk, legfeljebb feltevésekbe bocsátkozhatunk. Kézenfekvőnek tűnhet arra gondolni, hogy Mária talán ifjabbik fiát, a Szlavónia és Horvátország kormányzatának élén álló Béla herceget látogathatta meg. Ez a gondolat annál is inkább felmerülhet, mert évekkel korábban is előfordult, hogy a királyné felkereste Béla herceg tartományát.3 5 Ha valóban így volt, akkor Mária meglehetősen alkalmatlan időben vállalkozott az útra, hiszen 1268-ban háború folyt Magyarország déli határvidékén, mely a Macsót pusztító Uros szerb király vereségével és fogságba esésével ért véget.3 6 Meglehet azonban, hogy bihácsi tartózkodása éppen ezzel a háborúval állt összefüggésben. Erzsébet királyné egyik oklevele ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy a háborút maga Mária királyné viselte Uros ellenében. Kétségtelen, hogy az 1268. évi háborúról van szó, hiszen Erzsébet oklevele azt is megjegyzi, hogy ebben az összecsapásban esett fogságba a szerb király.3 7 Az meglehetősen hihetetlennek tűnik, hogy Mária királyné személyesen vezessen hadat, s a kétségeket tovább fokozza, hogy a hadjáratra vonatkozó más adataink nem tudnak Mária efféle ténykedéséről: IV Béla oklevelei királyi seregről (;nostrum exercitum) tesznek említést.38 Az mindenesetre bizonyos, hogy IV Béla személyesen nem vett részt a hadműveletekben, hiszen hírvivő útján értesült a győzelemről, mégpedig valamikor 1269. április 8. előtt.3 9 Ebben az időpontban már a hadjáratban személyesen részt vevő Béla macsói herceg is udvarában tartózkodott, de ott volt a király mellett Mária királyné is, aki nem csak a zsákmányt tekintette meg, hanem hozzájárult a király egyik adományához is.4 0 Mindebből világos tehát, hogy Mária a szerb támadás sikeres kivédése után indult el arra a déli útjára, melynek egyik állomása Bihács volt. Az Erzsébet királyné oklevelében olvasható hír tehát aligha értelmezhető szó szerint, igaz viszont, hogy nem is teljesen alaptalan. IV Béla egyik oklevele ugyanis megnevezi a Béla macsói herceg megsegítésére küldött királyi sereg vezérét (capitaneus nostri exercitus), István pozsonyi ispán személyében, aki történetesen Mária királyné udvarispánja is volt az idő szerint.4 1 Minden bizonnyal ez a körülmény szolgál magyarázatul arra, hogy néhány év múlva már Mária királyné hadjárataként emlékeztek a macsói harcokra. 34 Erről részletesen az alábbiakban lesz szó. 35 1261-ben Mária „cum in regnum Sclavonie ad ordinandum et informandum totum statum ducatus carissimi filii nostri ducis Bele intrassemus prineipaliter" intézkedik a zágrábiak ügyeiben - Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II-XV Collegit et digessit Tade Smiciklas. Zagrabiae 1904-1934. (a továbbiakban: CDCr) V 202. 36 A háborúra 1. Pauler Gy.: i. m. II. 269-271. és Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Bp. 1986. 138. 37 1271: Itimér fia Imre — egyebek között — akkor szerzett érdemeket, „cum ipsa domina Maria, regina mater nostra karissima contra regem Servie fecisset exercitum, in quo idem rex extiterat captivatus" - Zala I. 58. 38 1269: CD IV/3. 490-491. és HO VIII. 96. (ez utóbbi keltére 1. RA 1604. sz.) 39 1269: HO VIII. 96. 40 1269: CD IV/3. 491. 41 1269: HO VIII. 96. - István 1264-től szerepel királynéi udvarispánként (Zala I. 45.), utoljára e minőségében 1269-ben említik — 1. Szabó Dezső: Két Árpád-kori oklevél. Századok 40. (1906) 634. —, ám mivel utóda csak V István trónra lépte után bukkan fel (1270: CDCr V 567.), feltehető, hogy IV Béla haláláig ő volt Mária udvarispánja.
