Századok – 2002

Történeti irodalom - The City in Central Europe (Ism.: Vértesi Lázár) I/263

266 TÖRTÉNETI IRODALOM eltüntetését és a közerkölcsök megsértésének maradéktalan megakadályozását tartotta. Illetve a nőmozgalmak és a „kettős erkölcsiség" monarchiabeli, képmutató moráljára helyezkedő polgárság. Kitér a továbbiakban az ellenőrzés, szabályozás és térbeli elkülönítés egyes módozataira és azok meglehetősen ellentmondásos „eredményeire". A szocialisták a csavargás és a prostitúció jelenségét is a kapitalizmus káros társadalmi hatásainak tudták be, amelyeket kiküszöbölhetőnek gondoltak egy megfelelően szervezett társadalomban. Az I. világháborút követően Bécs szociáldemokrata városvezetése olyan jóléti politika keresztülvitelére törekedett, amely képes e hibák kijavítására és képes megvalósítani a munkásság széleskörű társadalmi integrációját, „új emberré" formálását. A linzi egyetemen tanító Gerhard Melinz esszéjében azt vizsgálja, hogy a '20-as, '30-as évek fordulóján, az Ausztriát is súlyosan érintő világgazdasági válság hatása milyen formában okozta a „Vörös Bécs" létrehozását célzó törekvés lassú zátonyra futását. A városok növekedése a kockázatforrások olyan új formáinak megjelenését okozta, amelyekkel szemben a városi hatóságok sokáig képtelenek voltak eredményesen fellépni/megbirkózni. Ezek közül az egyik legjelentősebbnek a közlekedési rendszer gyors fejlődése bizonyult. A német városok kapcsán adatokban bővelkedő, részletes képet nyerünk a vasúti, légi és közúti közlekedés kibontakozásáról. Az áruk és emberek gyors körforgalma az élet minőségének nélkülözhetetlen elemévé vált. Ennek hatására váltak az egyes országok az egyszerű állampolgár számára is megismerhetővé, ami egy újfajta világlátás és önérzet kialakulásához vezetett. Ugyanakkor a túlzsúfolt utakat a forgalom még veszélyesebbé tette. A St. Andrews Egyetem tanára, Anthony McElligott, azt igyekszik bizonyítani, hogy a két világháború közötti Németországban a közlekedés tömegessé válásának élményét mennyiben lehet a modernitás meghatározó paradigmájaként értelmezni. Elemzi a várostervezők és rendfenntartó hatóságok által kibocsátott szabályrendeleti kísérletek összetevőit és eredményességét. E kérdéskörrel kapcsolja össze tanulmányában a forgalom ritmusának élményét filmes eszközökkel megragadó Walter Ruttmann: Egy város szimfóniája című alkotásának elemzését, mint a '20-as évek metropoliszának „totális városi élményét", a mindenen eluralkodó, kaotikus közlekedés vízióján keresztül. A Londonban tevékenykedő író és szerkesztő, Sabine Jaccaud tollából származó utolsó tanulmány szintén Berlinnek egy filmes feldolgozását veszi alapul. Immár túl a világháborúkon, rendszerváltásokon, hidegháborún, Wim Wenders 1987-es Berlin fölött az ég című filmjében megfogalmazódó, a múltra és a város történetére vonatkozó kérdéseire próbál választ adni most, az egyesítés utáni újabb változások előtt álló Berlinnel kapcsolatban. írásának központjában a századfordulótól kezdve a berlini modernitás szimbólumának tekintett, s a megosztott városban senkifbldjévé vált Potsdam tér áll. Az új könyvtár, a Potsdam tér szomszédságában, a város írásba foglalt kulturális hagyományainak lerakata, amelyeket az idős Homer alakjában, illetve — a múlt és jelen közötti átjárást biztosító angyalok által tolmácsolt — gondolataiban testesít meg. Wenders úgy viszonyul a városhoz, mint egy „palimpszeszt"-hez, amelynek felszínére — épületeivel, utcáival és emlékműveivel — a múlt rétegeinek milliói rakódtak le. Közép Európa városai, összetett múltjukkal és küzdelmes történetükkel szintén egy hatalmas kulturális palimpszesztként értelmezhetők, melyek a városi élet megélésének számos olyan nyomát rögzítették, mint amilyenek feltárására az e kötetben megjelent esszék is törekedtek. Vértesi Lázár