Századok – 2002

Történeti irodalom - The City in Central Europe (Ism.: Vértesi Lázár) I/263

264 TÖRTÉNETI IRODALOM A közreadott esszék, a régió városainak azokat a kulturális és történeti aspektusait vizsgálják, különböző tudományágak szerinti megközelítésekben — esetenként bőséges illusztrációs, térképészeti anyaggal és megfelelő jegyzetekkel kiegészítve —, melyek közös elemként ismerhetők fel a modern városi kultúra megteremtésének folyamatában. Ahogy az egyes társadalmi, helyi és nemzeti intézmények, ideológiák, politikai érdekek kölcsönös érvényesülésével létrejött az az egyedülálló városi közeg, amely lehetővé tette a városok kulturális központtá fejlődését, aktívan formálva ugyanakkor azok társadalmi arculatát is. Ezek a városfejlesztő áramlatok a régió nyugati felében jóval előbb éreztették hatásukat, mint keleten. Metthew Jefferies, a Manchester Egyetem tanára és Jane Pavitt, a Brighton Egyetem Modernkori Kutatóintézetétől, különböző várostervező kezdeményezéseket vettek górcső alá, a városfejlődési folyamat eltérő stádiumaiban. Jefferies Hamburg esetében a város kereskedelmi fejlődésének apropójából elemzi a modern városi társadalomnak megfelelő építészeti forma kérdését. Azt, hogy az egyedülálló történelmi tradíció mennyiben egyeztethető össze a jövőbemutató építészeti trendekkel. Paul Bröcker építészeti teóriáinak és az építész, Fritz Höger együttműködésének stílusvédelmi törekvéseit mutatja be, aminek révén sikerült Hamburg történeti centrumának hagyományos arculatát a századforduló prosperáló, német kereskedelmi elitjének jellegtelen építészeti ízlésével szemben megőrizni. Jane Pavitt egy későbbi történeti periódusban vizsgálja a csehszlovák építészeti gyakorlatot, amely — angol és osztrák példák alapján — igyekezett megvalósítani a kertvárosi építkezés koncepcióját, amelyet a modern ipari társadalom számára legmegfelelőbb várostervezési formának gondoltak. A moráviai Zlinben kiépülő Bata cipőgyár különleges esetével példázza, milyen egyedülálló eredményre vezetett az öntudatos modernizáció, az építészeti tervezéssel kapcsolatos progreszszív hozzáállás ötvöződése a munkásokkal szembeni konzervatív, patriarchális vállalatvezetési magatartással. Robin Lenman, a Warwick Egyetem tanára a városi elit hozzájárulását vizsgálja a magas kultúra intézményes rendszerének kialakulásához az I. világháborút megelőző évszázadban, míg a Dorthumbria Egyetem művészettörténet tanára, Malcolm Gee, ugyanezt teszi a két világháború közötti időszakban. Lenman a 19. századi német városok művészeti centrum-funkciójára és annak karakterjegyeire koncentrál tanulmányában, ami a modern művészeti piac megteremtésével kapcsolatos intézmények és kereskedelmi mechanizmusok áttekintését foglalja magában, különös tekintettel a múzeumok, művészeti galériák és akadémiák működésére. A vagyonos, ambiciózus és kifinomult ízlésű középosztályi elit kialakulásának velejárójaként — melynek tagjai életvitelül fontos részének tekintették a kulturális javak „fogyasztását" —, s a széleskörű állami beruházások eredményeként a vilmosi Németország 1914-re már egy komplex és fejlett művészetpártoló infrastruktúrával rendelkezett. A német nemzeti és területi identitás kétségessé válásának kontextusában e kulturális fejlemények különös politikai jelentőségre tettek szert az egyes szellemi és városvezető csoportok gondolkodásában. A 19. század második felében a porosz kormányzat komoly beruházásokkal támogatta a kulturális közintézményeket, külön figyelmet szentelt Berlinnek, hogy e szempontból is méltóképpen megfelelhessen a birodalmi székhellyel szemben támasztott elvárásoknak. Malcolm Gee esszéje a berlini művészvilágról azt boncolgatja, hogy a különböző csoportok és egyéniségek hogyan törekedtek a kulturális tevékenységek és intézmények megfelelő átalakítására az I. világháborút követő nehéz körülmények között. Hogyan érvényesülhettek a modern művészeti irányzatok egy különös, kultúrateremtő és szervező világ kulcsfontosságú szereplői, a művészek kiállító közösségei, a kereskedelmi galériák, hivatalos állami kultúrintézmények és a professzionális műkereskedők tevékenységének eredményeként. S ezáltal hogyan nyert megerősítést Berlin kiemelkedő kulturális szerepköre. Luda Klusáková, a prágai Károly Egyetem tanára, Közép-Európa kevésbé fejlett, lengyel, cseh és balti részén vizsgálta a városi központok fejlődését a proto-modernizáció időszakától a századfordulóig, viszonylag széles időintervallumot áttekintve. A városi kulturális funkció meggyökeresedéséhez szükséges minimális feltételek kérdéskörét tekinti át tanulmányában. E feltételek között említi a földtől függetlenedett populáció egy adott, kritikus nagyságát, illetve a kereskedelmi tevékenység jelenlétét, aminek az adott város fizikai megjelenésében is tükröződnie kell. írásában arra az eredményre jut, hogy bár a 19. század végére a keleti rész városainak jó része, Ta'linnt, Rigát, Krakkót és Lvovot is beleértve a modern városi kultúra számos jellemzőjével — színházzal, operaházzal, múzeumokkal, közvilágítással és tömegközlekedési rendszerrel — rendelkezett már, a fővárosok sokrétű, komplex kulturális világával Budapesten és Bécsen kívül csak Prágában találkozhatunk.