Századok – 2002

Történeti irodalom - Gulyás Antal: Fejér megye népoktatásának története 1944–1948 (Ism.: Szabolcs Ottó) I/260

260 TÖRTÉNETI IRODALOM csak akkor volt esélyük a sikerre, ha a német páncélosok óvatlanul bekerültek a lesben álló szovjet harckocsik ágyúinak hatókörébe. Ennek okairól a következőket írja: „A mozgó harcban a szovjet harckocsik és önjáró lövegek egyértelműen gyengébbek voltak a németeknél, elsősorban a vezetés hiány miatt. A szovjetek egy-egy nagyobb támadás során képtelenek voltak páncélos erőiket együtt tartani és hajlamosak voltak szétaprózni őket. Eme vezetési hiányosság egyensúlyozására nagy sebességgel, ám minden elképzelés nélkül száguldoztak a terepen. Ilyen körülmények között a szovjeteknek csak akkor volt esélyük a sikerre, ha páncélosaikat tömegesen vetették be és kihasználták a meglepetés erejét." Az értékelés meggyőző, egyet lehet vele érteni. A nagyobb szovjet páncélos veszteségek okait keresve azonban szabad legyen további kiegészítést tenni. A kis csoportokban alkalmazott harckocsik eredményességéről éppen a szemben álló németek adtak jó példát. A tömeges bevetés pedig jól bevált és hatásos csatadöntő harcászati módszere volt a szovjet vezetésnek. Az eredménytelenség oka mindkét esetben a harceljárás alkalmazásának a hiányosságaibem keresendő, amiben viszont valóban a vezetés marasztalható el. Közismert, hogy a szovjet hadseregvezetés nem kímélte sem az emberanyagot, sem pedig a harci technikát, ami gyakran túlzott veszteségekhez is vezetett. A vizsgálat tárgyát képező harcokban is nemcsak a harcjárművek, de a személyzet kiesése is többszöröse volt a németnek. A szovjet páncélos alegységek parancsnokainak, a harckocsik személyzetének időbeni pótlása, megfelelő kiképzése, állandó nehézségeket okozott. A gyengébb kiképzettségük és az ettől nem elválasztható várhatóan gyors kiesésük következtében a legtöbb szovjet páncélos katonának minden bizonnyal kevesebb ideje maradt, hogy harckocsijának gyakorlott kezelőjévé és a németek egyenlő értékű partnerévé váljon. Ugyanez vonatkozott a harckocsi alegységek parancsnokaira is. Mindez jelentős okává válhatott a meglepően nagy veszteség különbségeknek. Számvéber Norbert monográfiájának gazdag anyaga lehetőséget teremtene a recenzens számára a Konrád hadművelettel kapcsolatos további katonapolitikai, hadműveleti és technikai kérdések felvetésére. Élhetne a kritika eszközével is, elsősorban az írásműben való jobb tájékozódást megnehezítő túlzottan tömény, szelektálást nem vállaló, olykor ismétlődéseket is tartalmazó szöveg, valamint a térképvázlatok — már említett — hiánya miatt. A szerző mentségére szolgál, hogy érthetően igyekezett a gazdag iratanyag felhasználásával minél pontosabb képet adni a szerteágazó napi harci eseményekről, amiből az érdeklődő számára is aligha lehet könnyen emészthető olvasmányt csinálni. Mindez azonban nem csökkenti törekvésének sikerét: A magyar hadtörténetírás az 1944-1945-ben Magyarország területén folyt harcok egyik hadműveletét bemutató jelentős művel gazdagodott. Dombrády Lóránd Gulyás Antal FEJÉR MEGYE NÉPOKTATÁSÁNAK TÖRTÉNETE 1944-1948 Fejér Megyei Levéltári Közlemények 17., Székesfehérvár, 1999. 102 o. Az utóbbi években a helytörténetírás reneszánszát éli. Minden város, község, amely valamit is ad magára, megíratja történetét, illetve támogatja azokat a buzgó lokálpatriótákat, rendszerint pedagógusokat, akik vállalkoznak erre a nem mindig hálás feladatra. S ha már megjelent a helyi monográfia, rendszerint követik más helytörténeti témát feldolgozó művek. Ezek között a legkézenfekvőbbek az intézménytörténetek, elsősorban az iskola-, illetve oktatástörténetek. Az ilyen kismonográfiák- vagy dokumentumkötetek azután szélesedve kinövik magukat megye-, vagy tájtörténetté. Az sem ritka, hogy előbb a nagyobb egység története jelenik meg, és az indukálja azután a szűkebb haza történetének elkészítését. Ebbe a szerencsés fellendülésbe illik bele Gulyás Antal: Fejér megye népoktatásának történetéről írott százoldalas kismonográfiája. Ez a tanulmány az 1944-48 közötti korszakot dolgozza fel. A klasszikus kronologikus szerkezetben haladva mutatja be a legfontosabb központi rendeleteket és intézkedéseket, majd azok hatását a megye iskoláiban. Rendszerint számszerű valóságában kelti életre a háború utáni helyi közoktatási viszonyok, az újrakezdés és újraépülés nehézségeit és eredményeit. Van, ahol regionálisan képes helységenkénti bontásban és adatfelsorolással bemutatni az iskolák helyzetét, a tárgyi és személyi adottságokat és ezzel konkrét sajátosságaiban és általános jelentőségében életre kelteni a korabeli megyei közoktatási viszonyokat. Másutt talán anyaghiány, talán terjedelmi okok miatt egy községet kiemel, valószínűleg, mint jellemzőt, vagy adataiban fellelhetőt és körülhatárolhatót.