Századok – 2002
Tanulmányok - Makkai Béla: A kivándorolt magyarság anyaországi támogatása a 20. század elején Ploiesti példáján I/3
16 MAKKAI BÉLA Végül mégis a Társulat új elnöke, Várady L. Árpád álláspontját fogadták el, ám a plébániai, más néven német iskola ideiglenes befogadását szigorú feltételekhez kötötték.8 5 Az új katolikus iskola építése, amely diplomáciai és anyagi okok miatt többször is halasztást szenvedett, végül 1912-ben sikerrel lezárult. A tanintézet átadása vallási hovatartozástól függetlenül mérföldkőnek számított a ploie§ti magyarság életében, hiszen a hontalanság és magára hagyatottság évtizedei után nyilvánvalóvá tette számukra, hogy a Szent László Társulat képében az anyaország nyújtotta segítő kezét. S ez a támogatás anyagiakban mérve is számottevő erőfeszítést jelentett.86 Csupán az új iskola megteremtésére 54.000 korona hosszú lejáratú hitelt kellett felvenni, (igaz az új épületben helyet kapó tanítói lakások révén az albérleti támogatás tételeit mint megtakarítást a hitel törlesztésére fordíthatták).8 7 Bizonyosan az új iskolaépületnek is köszönhetően a magyar iskola tanulói létszáma az 1904-es megnyitástól a világháborúig több mint 50%-kal emelkedett.88 A gyermekanyag nemzetiségi összetétele azonban a világháború előestéjén is sokban az induláskor megismert viszonyokat idézte. Az 1912/13-as tanévben 85 tanulóból 11 román és 1 német állampolgár volt, s ami még beszédesebb, az abszolút többséget képező római (és görög) katolikus tanulókkal 6 protestáns és 25 görögkeleti vallású gyermek tanult együtt. A református iskola mellőzésére a lakóhelytől való nagyobb távolság és a katolikus tanintézetek jobb ellátottsága adhat magyarázatot. Az ortodox vallásúak magas aránya viszont azt mutatja, hogy a román származású magyar állampolgárok gyermekeinek beiskolázása a magyar kormány intenciói szerint történhetett. (Ezzel együtt persze a 11 román honos között is lehettek az állampolgárság elnyerése érdekében, vagy pusztán a szülők vegyes házassága okán el[ki]keresztelkedett magyarok). A román anyanyelvűek arányának növekedését a katolikus tanfelügyelő azzal magyarázta, hogy az átmeneti 85 A Társulat 3 évre engedélyezte a földszinti, jobb állapotban lévő termek használatát, amenynyiben a román hatóságok által szükségesnek ítélt javításokat elvégzik; ha a tanév kezdetétől az egyházközség fizeti az esedékes állami és helyi adókat, valamint a szemét- és vízdíj 1/3-át; ha kötelezik magukat, hogy a magyar iskola céljai elé akadályt nem gördítenek s elfogadják, hogy eladás esetén mindezen jogosítványok megszűnnek. A plébániát előre figyelmeztették, hogy a német elemi iskolának időben keressen végleges helyet, mert a legfeljebb három évre biztosított elhelyezést a Társulat nem hosszabbítja meg. A Magyar Otthon kérvényét Török Gyula építész jelentése alapján ugyanakkor kénytelenek voltak elutasítani, mivel az emeleti helyiségek nem egyszerűen „szépészeti" szempontból voltak kifogásolhatók, de életveszélyesnek minősítették. - MOL К 26 ME 945. es. 3971. 1912 XVIII. t. 29. asz. Az emeletet nem fogta össze „koszorú", a nyílászárók felett is hiányoztak a boltíves áthidalók, a közfalak gyengék voltak, s bármikor leomlással fenyegettek. - MOL К 26 ME 945. es. 4844. 1912 XVIII. t. 29. asz. 86 Az építkezés finanszírozója a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank volt bukaresti képviselete, a Marmarosch und Blanc részvénytársaság közvetítésével. - MOL К 26 ME 945. es. 6500. 1912 XVIII. t. 29. asz. Nagyságrendben hasonló kiadást jelentett még a katolikus magyar iskola megszervezésének időszakában a bútorzat és az oktatási segédletek előteremtése, ami 20.000 frankba került. -MOL К 26 ME 743. es. 1593. 1906 XVII. t. 121. asz. Ehhez kell hozzászámítanunk a lelkész mintegy 500 franknyi segélyét, az iskola 5000 frank körüli éves fenntartási költségét. - MOL К 26 ME 743. es. 38. 1907 XVIII. t. 598. asz. 87 MOL К 26 ME 945. es. 6930. 1912 XVIII. t. 29. asz. 88 Az 1904/5-ös tanévben 60, 1907/8-ban 71, 1910/11-ben 80, 1913/14-ben pedig már 91 tanuló járt az iskolába. Az 1915/16-os tanévben azonban számuk 42 főre csökkent. - MOL К 26 ME 1081. es. 2559. 1916 XVIII. t.
