Századok – 2002

Történeti irodalom - Fodor Ferenc: Teleki Pál. Egy „bujdosó könyv” (Ism.: Tóth Gábor) VI/1522

1524 TÖRTÉNETI IRODALOM legnagyobb magyart. A szerző szerint, ha Széchenyit ezzel a jelzővel illethetjük, Teleki Pált a „legmélyebb magyar" jelző illetné meg. Könyve emelkedett hangnemű és nagyon olvasmányos. Kétségtelen, hogy a szerző által képviselt felfogás, amely a Telekiével nagymértékben azonosult, nem fog találkozni minden olvasó véleményével. Egyesek talán felhánytorgathatják, hogy a szerző elfogult. Ez tény, egyértelműen kiérződik a munkából, de közvetlenül a második világháborút követő időszakban a Teleki és kora megítélését illetően a kellő objektivitás hosszú évekig hiányzott. Az 1947. évi párizsi békeszerződés utáni szituáció nem tette lehetővé, hogy valaki a Trianon következményeivel átitatott Horthy-korszakkal, annak problémáival, vezető egyéniségeivel foglalkozzon. Márpedig a korszak tanulmányozása, mely a kereteket és lehetőségeket szolgáltatta Teleki Pál munkásságához, Trianon, a revíziós politika vizsgálata nélkül elképzelhetetlen. Fodor Ferenc a Teleki Pál halála utáni másfél évtizedben folytatta gyűjtő és rendszerező munkáját a témában. Nagy nehézségek közepette dolgozott, hiszen semmilyen levéltári forráshoz nem juthatott hozzá, s ez kétségtelenül hátránya munkájának, amit maga is sajnálattal érzett. Fodor a Horthy-korszakban volt aktivitása és alkotóereje teljében; tette, — Teleki szellemében, — amit tennie kellett, térképeivel, könyveivel, előadásaival, egyetemi-tanári és tudósi tevékenységével, a tanügyigazgatásban vállalt szerepével, a cserkész-eszményeknek az ifjúság nevelésében való érvényesítésével. Horthystaként való megbélyegzése, kezelése méltánytalan volt vele kapcsolatban. Következetes ellenfele volt a német nemzeti szocializmusnak, a hazai szélsőjobboldali mozgalmaknak, s több tekintetben bírálója a Telekit meg nem értő Horthy-korszaknak. A kézirat hosszabb előkészületek után 1948 és 1950 között készült el, a politikai légkör azonban lehetetlenné tette kiadását, így arra ötven évet kellett várni. Maga a szerző 1950-ben házkutatástól tartva elrejtette a kéziratot, végrendeletében pedig a kiadást a rendszerváltozáshoz kötötte. A szerző ezt már nem érhette meg, s bár a család többször próbálkozott a kézirat kiadásával, erre csak 2001-ben került sor, így Fodor könyve méltán érdemelte ki a „bujdosó könyv" titulust, amit maga a szerző adott elrejtett kéziratának. A kötet Fodor Ferenc kéziratán túl tartalmaz egy zárótanulmányt, amelyben Tilkovszky Lóránt professzor — ki az adott korszak, annak nemzetiségpolitikájának és Teleki Pál életének nemzetközileg elismert szaktekintélye — megismertet minket Fodor Ferenccel, a szerzővel, ki is volt ő valójában; és részletesen elemzi a szerző és Teleki Pál kapcsolatát, megismertetve az olvasót a „bujdosó könyv" történetével. Mivel a kézirat megszületése és kiadása között eltelt időszak alatt született forráskiadványok és tudományos monográfiák ismeretében Fodor Ferenc egyes nézetei elavultakká váltak, adatai kiegészítésre, illetve korrekciókra szorulnak, közel ötszáz lábjegyzet segíti az olvasót a korszakban való eligazodásban és a mű megértésében. A „bujdosó könyvet", a Mike és Társa Antikvárium által Fodor hagyatékából megvásárolt kéziratot, Szávai Ferenc Tibor történész, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem gazdaságtörténeti tanszékének docense rendezte nagy gonddal sajtó alá. A nyomdai előkészítésért Bernáth Miklósnak jár dicséret. A könyv a Magyar Tudományos Akadémia Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Közalapítványa és a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem támogatásával jelent meg. A kötetet 63 felvételből álló jó minőségű képmelléklet gazdagítja, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárából és Fodor Ferenc hagyatékából. A képmellékleteket Szávai Ferenc Tibor szerkesztette. A kötet legvégén egy nagyon precíz tematikus bibliográfia található a Fodor-kézirat keletkezése óta megjelent, Teleki Pállal kapcsolatos forrásokról és szakirodalomról. Legvégül Tilkovszky Lorántnak a könyv bemutatóján elhangzott szavait idézném, miként helyes Fodor Ferenc Teleki Pálról írt monográfiájához közeledni: „Úgy kell olvasni, mint egy Teleki és szellemisége iránt elkötelezett ember vallomását arról, milyennek ismerte a hozzá oly közelálló, vele szoros munkakapcsolatban lévő Telekit. A szerző milyen véleményt formált magának — és akart átadni az utókornak — Telekiről és koráról." Tóth Gábor