Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
A BUDAPESTI STRANDFÜRDŐK ALAPÍTÁSÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE 1477 Nem mindenki engedhette meg azonban magának, hogy 12 krajcárt fizessen egy fürdésért; de az úszás divatja ettől függetlenül a szegényebb rétegek körében is hódított. Ok leginkább a szabad Dunában fürödtek, távol a polgári Duna-uszodáktól. Itt, a hatósági ellenőrzés szabályozó tekintetén kívül, hiányos öltözékben és biztonsági felszerelések nélkül élvezhették a fürdőzők a Duna vizét. Az (úszóiskola és a rendőrség intézményeinek segítségével lehetett a közerkölcsöt Javítani", mert szép dolog ugyan a vidám sportolás, a hatóság feladata azonban mégiscsak az, hogy őrködjék a polgárság testi épsége felett2 3 . A polgári Duna-uszodákban ezt oly módon oldották meg, hogy időben teljesen elkülönítették egymástól a férfi és női fürdőzőket, ráadásul a fürdőruha szabása a lehető legnagyobb mértékben elrejtette a testet még az azonos nemű fürdőzők elől is. „Az úszók teljesen öltözve valának, hogy az illedelem ne sértessék." A legbiztonságosabbnak pedig még mindig a zárt, vízbe tolható fürdőalkalmatosság számított. De, hogyan lehet egy zárt kabinban úszni? A következő évtizedekben a polgári fejlődés kiteljesedésével párhuzamosan a fővárosi nyár megszokott kellékévé váltak a Duna-fürdők, melyekben ekkor már viszonylag differenciált módon sportoltak és pihentek az emberek. Müller Károly 1855-ben háromféle intézményről tesz említést: úszóiskolák, úszóintézetek (uszoda) és Duna-fürdők sorakoznak nyaranta a Duna két partján, hogy azután télen lebontsák azokat.24 Nyílt egy külön női fürdő (Walter uszodája) is a Ferencz József rakparton25 , s ettől kezdve a nők is járhattak immár fürödni egész nap. 1851-ben külön fürdőhelyeket jelöltek ki, „ahol a szegényebb néposztálybeliek díjtalanul és minden veszély nélkül viselhetik gondját testüknek."26 . Az 1860-as évektől pedig két ingyenes Duna-fürdőt állítottak fel a szociális gondoskodás jegyében. Az ilyen hatósági jótékonykodás természetesen nem önzetlenül történt. Az ingyen fürdők felállításának két legsűrűbben hangoztatott érve a közegészségi szempont és a közerkölcsök megóvása volt. Az élet egyéb területeihez hasonlóan, az egyre terebélyesedő bürokratikus hatalom a szabadidő szférájára is kiterjesztette ellenőrző hálóját. Az emberek — nők, férfiak, szegények és gazdagok egyaránt — lelkesen és önszántukból, sőt örömmel menekültek a Duna-fürdőkbe a nyári nap melege elől, még akkor is, ha ezért némi áldozatot kellett hozniuk. A városlakók nagy része hajlandónak mutatkozott ugyanis arra, hogy fürdőruhát vegyen magára; férfiak és nők készek voltak egymástól elkülönítve úszni, felüdülni, ami persze magában hordozta a konfliktusokat is. Egyesek, akik megfordultak már külföldi tengerpartokon, kezdeményezték a férfiak és nők közös fürdését, de a 19. század puritán ízlésével ez aligha volt összeegyeztethető. Már maga a gondolat is hihetetlennek tetszett, hogy egy férfi idegen nők meztelen lábfejét, vagy kibontott hajának a fürtjeit megláthatja. A testet mindenképpen el kellett tehát rejteni. Nemcsak a másik nem tagjai elől, de a gyerekek, sőt gyakran saját maguk elől is. Ha a szabályozás nem tette lehetővé a test teljes elrejtését, akkor drasztikusabb megoldásokhoz folyamodtak. 23 Siklóssy László: A magyar sport ezer éve, I—III. Bp., 1928. 325. 24 Siklóssy: i.m. 1928. 25 Magyar Hírlap, 1851. május 31. 2132. 26 Magyar Hírlap, 1852. május 1. 3520.
