Századok – 2002
Műhely - Mohácsi Gergely: Testkultusz és tömegtársadalom. A budapesti strandfürdők alapításának rövid története VI/1471
1474 MOHÁCSI GERGELY dai Bilz-Bad voltak a legismertebbek. Az Egyesült Államokban ugyancsak nagy népszerűségnek örvendett a városi strandfürdő: Bostonban 16, Chicago-ban nyolc, Baltimore-ban pedig hat ilyen intézmény működött.10 Budapestre azonban közvetlenül a bécsi Gánseháufel megalapítása volt a legnagyobb hatással. A bécsi strand tulajdonképpen a Duna szabályozásának „mellékterméke" volt. Az 1875-ben befejezett szabályozás után a régi Duna medre tóvá alakult át; ebben fekszik a Gánseháufel nevű homokkal borított sziget. A Florian Berndl kezdeményezésére felépített strandfürdő11 1907-ben nyitotta meg a kapuit. A fürdőt naponta mintegy 30.000 ember látogathatta, tehát valóságos tömeglétesítménnyé vált. Az ebből eredő nehézségeket az intézmény belső struktúrájával igyekeztek enyhíteni: meglehetősen szigorúan elkülönítették egymástól a nemeket, a társadalmi csoportokat, sőt a különböző generációkat is. Külön homokos part és víz várta a női-, a családi, az I. és II. osztályú férfi fürdő, az úszóiskola és a fiú napközi otthon látogatóit. Az öltözőszekrények elhelyezése, valamint a szigorú szabályok segítségével a fürdő vezetősége igyekezett ellenőrzést gyakorolni a fürdőzők erkölcsei felett: mindenki olyan fürdőruhát volt köteles viselni, amely eltakarta a vállait.1 2 A tisztaságot ugyanakkor modern árnyékszékek, zuhanyok és köpőcsészék biztosították. A speciális gyógyjellegú homokfúrdőben a fürdőzőket beásták a homokba, a sportolni vágyókat pedig mászórudak, tornaszerek és ugródeszkák várták. Természetesen vendéglő és kávéház is rendelkezésére állt a pihenni vágyóknak. A strandnak ezzel együtt is sikerült megőriznie szociális jellegét. A Budapesten létesítendő strandfürdőnek — nem véletlenül — a Gánseháufel volt állandó példaképe, amely így a hazai strand-mozgalom legfőbb hivatkozási pontjává lett. „A gyermekek tanítók felügyelete alatt állnak, egész napon át szabad levegőn' tartózkodnak, tornáznak, fürödnek, eveznek, úsznak, énekelnek, a napon, homokon hemperegnek és pompás étvággyal fogyasztják el bőséges, egészséges eledelüket. Egytől-egyig piros pozsgásak és a szemlélőből valóban nagy lelki gyönyörűséget vált ki ez a kommunális intézmény, a községi együvé tartozásnak, az emberszeretetnek ez a gyönyörű példája."1 3 A századforduló idején Budapesten — néhány évvel az első strandok megjelenése előtt — tucatnál is több a melegvizű fürdők száma, pedig még éppen hogy megindult a nagy fürdőalapítási hullám, melynek során, a „Budapest-fürdőváros" jelszó jegyében, felépült a Széchenyi- és a Gellért-fürdő. Ekkor kezdődött a népfürdők építése is az egy évtized alatt másfélszeresére növekedett lakosság higiéniai igényeinek a kielégítésére. A sport és a szórakozás újszerű szimbiózisa azonban sehol sem alkotott olyan látványos egységet, mint a kivételesen népszerű dunauszodákban. Évről-évre több tízezer budapesti lakos kereste fel a helyüket évente változtató, fagerendákból ideiglenesen felállított Duna-fürdőket. A visszaemlékezések és a hivatalos statisztikai adatok gyakran teljesen eltérő képet adnak róluk, ami annak is köszönhető, hogy a Duna-fürdők száma évente változott a 10 Kassai Ferenc: A lágymányosi homokparti fürdő. Bp., 1914. 11 Eredetileg Familienbad-nak, vagyis családi fürdőnek nevezték, s csak 1913-tól lett strandfürdő. 12 Kassai Ferenc: A Budapesten létesítendő strandfürdőkről. Bp., 1913. 5. 13 Kassai: i. m. 1913. 8.
