Századok – 2002

Műhely - Fenyő István: Eötvös József politikaelméleti főműve; az uralkodó eszmék VI/1455

MŰHELY 1469 Jó szót kapott a mű Csengerytől, Eötvös halála után Gyulaitól, Asbóth Jánostól is, eszmei rezonanciát azonban csak Mocsáry Lajostól. A Függetlenségi Párt megalapítója pedig vérbeli nacionalistaként indult. Nemzetiség című könyvében viszont — bár bírálta Eötvös nemzetfelfogását — már azt vallotta, hogy Magyarországon több nemzet él egymás mellett. Egy hazában szerinte létezhet több nemzet is, melyeknek egyenrangúaknak kell lenniök. A nemzetiség iránti lojalitásnál magasabb rendű a közös haza iránti lojalitás. Álláspontja szerint fel kell hagyni a magyar nyelv és nemzetiség terjesztésével. Deák Ágnes méltán nevezi Mocsáryt Eötvös szelleme leghűbb folytatójának. S a külföld? A mű szerzője leginkább az ő méltató szavukra vágyott, s azok elmaradása keserítette leginkább. (Vő. Szalay Lászlóhoz 1852-54 között írott leveleit.) Szó se róla: kapott dicséreteket, Fallmerayertől, Laboulaye-tól egész ditirambusokat, Tocqueville-tól pedig elismerő levelet, azzal, hogy szeretne vele személyesen megismerkedni. Az érdemi elemzés azonban elmaradt, a művet az 1860-as években már hallgatás övezte. Trefort Ágoston 1883-ban méltán állapította meg, hogy barátjának munkája háttérbe van szorítva, a művet a fiatal nemzedék még nevéről is alig ismeri. Concha Győző pedig 1908-ban szögezte le: az előző húsz évben Eötvös alkotását alig említették. Utóbb egyedül Jászi Oszkár érzékelte a mü humanizmusát, látókörét, nagyívű koncepcióját. A XX. század totalitariánus rendszereinek idején a műnek nem volt sok keresnivalója, hiszen jórészt azokat megjósolva keletkezett. A diktatúrák elmúltával ideje lenne, hogy a mű méltó helyére kerüljön. Hiszen kérdéseinek és válaszainak nemcsak a tőle megszokott komolyság és felelősségtudat, érvelő erő és logikai koherencia a nagy értéke, hanem azok korszerűsége is. Az egyén és a közösség helyes viszonyának kijelölése, az állam hatalmának szükséges korlátozása, az egyéni szabadság alapértékként való felmutatása, a nacionalizmus veszélyeinek jelzése, a kommunizmus és a jobboldali etatizmus örvényeinek látnoki felvillantása, a polgárosodás jövőtávlata mind-mind olyan szellemi kincset jelent, amelyet a napi politikai gyakorlat is felhasználhat. Ezt azonban nemcsak a tudománynak kellene felismernie.