Századok – 2002

Műhely - Fenyő István: Eötvös József politikaelméleti főműve; az uralkodó eszmék VI/1455

MŰHELY Fenyő István EÖTVÖS JÓZSEF POLITIKAELMÉLETI FŐMŰVE, AZ URALKODÓ ESZMÉK 1. Számvetés és önvizsgálat Nehéz egyéni válság eredménye volt Eötvös József 1851-ben, illetve 1854-ben közzétett, kétkötetes, magisztrális munkája, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. Az író-politikus ideáinak jelentős része a szabadságharc kitörésével megrendült, a reformkorban és 1848 tavaszán táplált reményei a békés átalakulás lehetőségéről megkérdőjeleződtek, az önkéntes emigrációt választó gondolkodó kiutat keresett a maga és nemzete krízishelyzetéből. 1848. október 12-én érkezett nővéréhez, gróf Vieregg Károlyné Eötvös Júliához, Münchenbe. Idegileg erősen megviselt állapotban. Az érkezése előtti két hétben két politikai gyilkosságot élt át, az elsőnek szemtanúja is volt: szeptember 28-án Lambergének Pesten. Ezt követte Latour felkoncoltatása Bécsben. Az erőszakmentes reformok ábrándjai ezzel szertefoszlottak. S rossz idegállapotához az előző hónapok konfliktusai is erőteljesen hozzájárultak: a megfeszített miniszteri munka, az ellenzéki sajtó, illetve az egyházak támadásai, az elemi iskolai törvényjavaslat sok értetlenséget is tartalmazó vitája, majd elnapolása, a hírhedt ellenforradalmi „Staatsschrift", Jellacic betörése és a bécsi forradalom. Mindez egy nála erősebb idegzetű embert is megviselt volna. Amint azonban kezdte jobban érezni magát, tüstént munkához látott. Méghozzá roppant energiával. Bő két esztendei emigrációjának időszakában hatalmas mennyiségű kéziratot vetett papírra. Nem kétséges, hogy erre a felelősségtudat késztette, a számvetés és az önvizsgálat. Hiszen ő, a forradalom minisztere otthagyta a forradalmat, s vele hazáját. Nem vállalta a nemzeti önállóságért folytatott küzdelmet. Elsősorban azonban mégsem önmagával kívánt szembenézni, hanem ama szellemi hajtóerőkkel, amelyek elutazásáig cselekvésre késztették - eszméivel. E művek — melyekre kitérni itt nincsen mód — már annak a törekvésnek voltak új eszmei stációi, amelyet Eötvös Cziráky János grófhoz 1849. január 31-én intézett levelében maga elé rajzolt: a „kiengesztelés", azaz az Ausztriával való megbékélés munkájának. Elvi alapállásuk — jóllehet az Uralkodó Eszmék filozófiájához csak súlyos vívódások árán érkezett el — már a nagy művet előlegezi. Ez az alapgondolat legtömörebben a Gleichberechtigung (1850) Macaulay-tól idézett mottójában ragadható meg: „He disliked revolutions and for the same reason, for which he disliked revolutions, he disliked counterrevolutions."