Századok – 2002

Közlemények - Katona Csaba: Adatok Balatonfüred 1860-as évekbeli fejlődéséhez VI/1423

1452 KATONA CSABA nem domináns elem. Az 1860-as években a Füredre látogató hivatalnokok száma erősen visszaesett. A politika hatása leginkább tán itt érhető tetten a füredi fürdőközönség esetében. Vélhetően egyrészt a Deák Ferenc-i passzív ellenállás húzódik meg a csökkenés mögött, másrészt pedig a hagyományos megyerendszer szétverésével is számolnunk kell.. Az ezekben az években Füreden felbukkanó hivatalnokok leginkább városi tisztségeket töltenek be, elsősorban tanácsosok, de jelen vannak a Bach-huszárok is: megyei főnökök stb. A kiegyezés után ellenben újfent emelkedőben van a hivatalnokok létszáma. Ez azonban már a Monarchia városi hivatalnokrétege. Jól jellemzi ezt, hogy a fürdőlistákon mind gyakoribb volt az olyan megnevezés, ami már nem is utal arra, hogy a fürdővendég milyen hivatalt tölt be, egyszerűen csak hivatalnok, vagy tisztviselő szerepel a megfelelő rovátkában. A századfordulón, a századelőn már ez a réteg a domináns. Képviselőinek többsége már beleszületett a Monarchiába, az természetes környezetének számított, a '48-at átélt nemzedék már nem a társadalom vezető rétege, velük pedig a passzív ellenállás, a tényleges '48-as ellenzékiség is eltűnőben volt. A hivatalnokréteg létszámának emelkedésében ez a mentális elem is szerepet játszott. Az egyéb réteg meglehetősen vegyes kategória, szerencsére azonban egyik évben sem túl magas a kényszerűségből ide sorolt személyek száma. Az esetenként előforduló magasabb arányszám különféle okokra vezethető vissza. így például az első két vizsgált év — azaz az 1840-es évek — esetében az úr „character" adja az egyéb kategória többségét, 1868 után pedig a státust jelölő országgyűlési képviselő a jellemző (egy ízben még Jókai is ezt írta fel a jelentkezési lapjára). A többi ide sorolt „character" között jobbára sajátos érdekességeket találhatunk: így például magaura, remete(!) stb. Akad egy igazi művelődéstörténeti kuriózum is. A derék Bizay Mihály, aki korábban privatierként, majd magánzóként tüntette fel magát, 1872-ben öntudatosan jelölte meg mint foglalkozását az Eötvös Károly és Krúdy révén ismertté vált „nemet Bárója" titulust. Állandó lakhelyeként Pestet jelölte meg, ottani tevékenységéről idézzük Ágai Adolfot: „A tavasz déli óráin ott feszített a belvárosi korzón, harsány beszéddel köszöngetve jobbra-balra, „pát" legyintve elegántossan meghajlított kezével s bizalmasan integetve valamely hintóba, főképen ha nem ült benne senki. Könnyebb volt elképzelni a Váczi-utczát a nagy Kristóf — Füredet a Balaton-tava — mint ezt a kis pontját a földnek Bizay nélkül. {...} Működésének főterét {...} B.-Füred szolgáltatá. {...} A betegekről Ecsy fürdő-igazgató, az egészségesekről, s ezek voltak nagy többségben, a nemzet bárója gondoskodott. О volt ezenkívül a fő-szállásmester, ő a füredi szerelmes levelek postamestere, ő a csöndes „nemzeti színjáték" igazgatója s a tombolának állandó főnyertese. {...} Amint lehanyatlott a nap Füreden, legott felkelt Pesten. О avatta fel a Váczi-utczának őszi szezonját. {...} A francziát, olaszt kábító gyorsasággal hadarta, mindegyiket a maga természetes fonetikájával, ugy, hogy a távolabb álló valónak vélte. {...} Sokban hasonlított Falstaff Jankóhoz: épp oly henczegő, ha ellenállásra nem talált, épp oly gyáva, ha az ember keményen a szeme közé nézett. Hazug, léha, de ötletes. Az akkori Magyarország udvari bolondja."92 92

Porzó (Agai Adolf): Utazás Pestről Budapestre 1843-1907. Budapest, 1908. 343-347.