Századok – 2002

Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385

KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL 1409 folytatás kapcsán két hipotézist vázol fel: „vagy tárgyalt Görgey a két császári sereg nyomása alatt végzetesen összeroppant Magyarország érdekében és kikö­tötte a magyar alkotmány helyreállítását, vagy nem kötötte ki azt csak maga számára." Az egyelőre ismeretlen döntés alapján vagy befejeződik a vérontás, vagy 50 ezer harcos vérfürdőjét követően elkezdődik a városok lerombolása és elpusz­títása, valamint a lakosság kiirtása. „A győzelem a terrorral karöltve indul útjára, s a katasztrófa és a borzalom együttese" az uralkodó kezébe adja a megegyezéses politika elutasítása, valamint a meggyalázás jogát és lehetőségét. Ugyancsak aznap, a második oldalon, az „Explication concernant la soum­mission des Hongrois" című közlemény102 bejelenti, hogy a magyarországi háború kétségtelenül és végérvényesen befejeződött. A végkifejlet okait sorjázva bizonyos diplomáciai közvetítésekre hívja fel a figyelmet, melyekben — mint azt sajnálattal megállapítja — „kormányunk a legszomorúbb és legnevetségesebb" szerepet ját­szotta. Hangsúlyozza, hogy a magyarok behódolása távolról sem „meggondolatlan elhatározás, nem is a kétségbeesés aktusa" volt, hanem egy Anglia által ügyesen irányított diplomáciai egyeztetés eredményeként vált lehetségessé annak érdeké­ben, hogy megóvja Magyarországot egy reménytelen utolsó csata csapásaitól, s ezzel együtt megfossza Oroszországot attól az ürügytől, hogy növelje megszálló seregét és meghosszabbítsa csapatai tartózkodását határain túli területeken. Másnap a „Gand" című rovat írója szinte zárszóként fogalmazza meg kö­vetkeztetéseit,10 3 melyek szerint „Görgey váratlan behódolása egy európai kom­plikáció lezárását jelenti". S egyben félreérthetetlenül jelzi is, hogy „a forradalmi pártok mindenhol hosszá időre elbátortalanodtak." De mit fog tenni a győztes? - teszi fel a kérdést. Vajon az abszolutizmus előtt nyitja meg az utat, s a rövidlátó konzervatívok" ragadják majd magukhoz az irányítást, vagy esetleg azok, akik tovább látnak a mánál? Vajon átmeneti rendet vezetnek be a reakcióval együtt­működve, vagy végleges rendet teremtenek a szükséges javítások eszközlésével? S az általa precízen ábrázolt dilemmák ismeretében arra a következtetésre jut: a háború lezárása újabb rendkívüli problémákat vet fel, melyek bizonyosan kevésbé lennének súlyosak, amennyiben a külföldi agresszió nyomán a belpolitikában az anarchia helyét a valóban törvényes legitimitás rendje foglalná el. A vizsgált liberális belga hírlapok a magyarországi cári orosz intervenció felül­kerekedését egyértelműen elutasítással fogadták. A nyugat-európai hatalmak szere­pét — saját kormányukat sem kímélve — komoly bírálatban részesítették, és felhá­borodásukat nem titkolva félreérthetetlenül kifejezésre juttatták a magyarok iránti rokonszenvüket. Határozott állásfoglalásuk azt bizonyította, hogy az 1849. március végén megindult, majd április második felétől kiteljesedő folyamat eredményeként a belga liberális közvélemény, s az általa reprezentált, illetve mögötte felsorakozó tár­sadalmi-politikai csoportok a konfliktusban az alkotmányban rögzített szabadságukat és nemzeti önállóságukat védelmező magyarok oldalára állva, s egyben az újra be­rendezkedő ellenforradalom Európa fejlődését alapjaiban veszélyeztető első túlkapá­saira is figyelmeztetve búcsúztak a szabadságharc hőseitől, 1848 forradalmaitól. 102 LM 1849. aug. 26. No. 238. 2. 103 „Gand" LM 1849. aug. 27. No. 239. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents