Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
KORABELI BELGA HÍRLAPOK A MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL 1409 folytatás kapcsán két hipotézist vázol fel: „vagy tárgyalt Görgey a két császári sereg nyomása alatt végzetesen összeroppant Magyarország érdekében és kikötötte a magyar alkotmány helyreállítását, vagy nem kötötte ki azt csak maga számára." Az egyelőre ismeretlen döntés alapján vagy befejeződik a vérontás, vagy 50 ezer harcos vérfürdőjét követően elkezdődik a városok lerombolása és elpusztítása, valamint a lakosság kiirtása. „A győzelem a terrorral karöltve indul útjára, s a katasztrófa és a borzalom együttese" az uralkodó kezébe adja a megegyezéses politika elutasítása, valamint a meggyalázás jogát és lehetőségét. Ugyancsak aznap, a második oldalon, az „Explication concernant la soummission des Hongrois" című közlemény102 bejelenti, hogy a magyarországi háború kétségtelenül és végérvényesen befejeződött. A végkifejlet okait sorjázva bizonyos diplomáciai közvetítésekre hívja fel a figyelmet, melyekben — mint azt sajnálattal megállapítja — „kormányunk a legszomorúbb és legnevetségesebb" szerepet játszotta. Hangsúlyozza, hogy a magyarok behódolása távolról sem „meggondolatlan elhatározás, nem is a kétségbeesés aktusa" volt, hanem egy Anglia által ügyesen irányított diplomáciai egyeztetés eredményeként vált lehetségessé annak érdekében, hogy megóvja Magyarországot egy reménytelen utolsó csata csapásaitól, s ezzel együtt megfossza Oroszországot attól az ürügytől, hogy növelje megszálló seregét és meghosszabbítsa csapatai tartózkodását határain túli területeken. Másnap a „Gand" című rovat írója szinte zárszóként fogalmazza meg következtetéseit,10 3 melyek szerint „Görgey váratlan behódolása egy európai komplikáció lezárását jelenti". S egyben félreérthetetlenül jelzi is, hogy „a forradalmi pártok mindenhol hosszá időre elbátortalanodtak." De mit fog tenni a győztes? - teszi fel a kérdést. Vajon az abszolutizmus előtt nyitja meg az utat, s a rövidlátó konzervatívok" ragadják majd magukhoz az irányítást, vagy esetleg azok, akik tovább látnak a mánál? Vajon átmeneti rendet vezetnek be a reakcióval együttműködve, vagy végleges rendet teremtenek a szükséges javítások eszközlésével? S az általa precízen ábrázolt dilemmák ismeretében arra a következtetésre jut: a háború lezárása újabb rendkívüli problémákat vet fel, melyek bizonyosan kevésbé lennének súlyosak, amennyiben a külföldi agresszió nyomán a belpolitikában az anarchia helyét a valóban törvényes legitimitás rendje foglalná el. A vizsgált liberális belga hírlapok a magyarországi cári orosz intervenció felülkerekedését egyértelműen elutasítással fogadták. A nyugat-európai hatalmak szerepét — saját kormányukat sem kímélve — komoly bírálatban részesítették, és felháborodásukat nem titkolva félreérthetetlenül kifejezésre juttatták a magyarok iránti rokonszenvüket. Határozott állásfoglalásuk azt bizonyította, hogy az 1849. március végén megindult, majd április második felétől kiteljesedő folyamat eredményeként a belga liberális közvélemény, s az általa reprezentált, illetve mögötte felsorakozó társadalmi-politikai csoportok a konfliktusban az alkotmányban rögzített szabadságukat és nemzeti önállóságukat védelmező magyarok oldalára állva, s egyben az újra berendezkedő ellenforradalom Európa fejlődését alapjaiban veszélyeztető első túlkapásaira is figyelmeztetve búcsúztak a szabadságharc hőseitől, 1848 forradalmaitól. 102 LM 1849. aug. 26. No. 238. 2. 103 „Gand" LM 1849. aug. 27. No. 239. 1.
