Századok – 2002
Közlemények - Erdődy Gábor: Vezető belga liberális hírlapok a magyarországi változásokról 1849-ben VI/1385
1400 ERDŐDY GÁBOR rátoraiként köszöntötte azokat a politikusokat, akik a kor normáival ellentétes, bűncselekménynek is beillő módszerekkel operáltak. A minden korábbinál bátrabban lényegre törő és egyértelműbb állásfoglalás azt tükrözi, hogy a liberális lap által reprezentált flandriai politikai és társadalmi körökben május végére gyökeres fordulat teljesedett ki a magyarok harcának megítélésében, mely mellett határozottan kiállva megbélyegezték az ellenforradalom antihumánus fellépéseit, és szigorú bírálatban részesítették a belga kormány Habsburgok politikáját támogató tagjait. A magyar ügy kapcsán megfogalmazott vélemények egyetlen hírlapban is megfigyelhető ellentmondásos összetettségét, tartalmi hullámzását példázza a L'Observateur első oldalán, a „Résumé politique" című rovatban megjelent állásfoglalás,56 amely minden pozitív alternatív lehetőséget kizárva kategorikusan leszögezte: a magyarországi orosz intervenció immár „régóta elvitathatatlan tény". A Szent Pétervárott kibocsátott cári manifesztum alapján megállapítja, hogy az orosz uralkodó végül is mindenekelőtt azért döntött az Ausztriának adandó segítségnyújtás mellett, mivel a magyarok harcában a lengyelek forradalmát és az anarchiát vélte megnyilvánulni. Az állítás valóságtartalmát támasztotta alá cikkíró szerint Kossuthnak a magyar kormány demokratikus és republikánus jellegét hangsúlyozó állítólagos bejelentése is. A programbeszéd előadója személyének pontatlan megjelenésétől eltekintve a közlés forrásértékét elsősorban annak érzékeltetésében határozhatjuk meg, mily rendkívül káros hatást gyakorolt Szemere Bertalan különösen szerencsétlen és felelőtlen, a kibontakozás pozitív folyamatár megzavaró nyilatkozata a nyugati közvélemény által megalkotott Magyarország kép alakulására. A cári fenyegetés nemzetközi hátterének fő vonásait megrajzolva a brüsszeli lap az orosz politika folyamatos németországi beavatkozása mellett elsősorban a küszöbön álló francia parlamenti választások várható kihatásairól értekezik. A küzdelem szerinte nem egyszerűen a despotizmus és a szabadság, hanem immár egyenesen a civilizáció és a barbarizmus között zajlik. Emlékeztet arra, hogy Louis Bonaparte győzelmét a belga liberálisok már 1848. december 10. előtt is megjósolták, prognózisukat azonban nem a nagy név mágikus kisugárzására, hanem a február 24-e utáni, a virágzó ipart és gazdaságot a radikalizmus és a szocializmus programjára hivatkozva anarchiába taszító hanyatlásból és az azzal szemben tapasztalt általános ellenszenvből vezették le. Az elnökválasztás során a francia társadalom valójában a demoralizáló anarchiát utasította el a rendre, a tulajdonra és a családra felépített értékrend védelmében. A Ledru-Rollin által irányított felkelési kísérlet elfojtását követően a kispolgári radikálisok bukását arra vezeti majd vissza,5 7 hogy a hegypárt sem a szabadságot, sem a tulajdon szentségét, sem a családot, sem a természeti jogokat, sem a polgári felelősséget nem respektálta, a társadalom viszont a klasszikus liberalizmus értékrendje alapján működő L'Observateur által is képviselt, a „rendszabadság-fejlődés" programja mellett foglalt állást. A parlamenti választások eredményét értékelve azt emeli ki, hogy a rend pártjának győzelme a polgárháborút 56 „Résumé politique" LOB 1849. máj. 22. No. 142. 1. 67 LOB 1849. jún. 16. No. 167. 1.
