Századok – 2002
Közlemények - Braham Randolph L.: Náci kollaboráns vagy szélhámos. Jaac van Harten története I/135
142 RANDOLPH L. BRAHAM tetett a fenyegető tragédiára. Felhívta a figyelmet, hogy kelet felé, Románián keresztül nagyobb biztonságban lehet eljutni Palesztinába.39 Teljesen más képet rajzolt van Harten és Becher viszonyáról Peretz Reves (Magyarországon Révész Perec néven ismert), egy Magyarországra menekült szlovákiai zsidó, akiről van Harten mint a saját emberéről beszélt. Reves, aki a háború alatt vezető szerepet játszott Budapesten a cionista földalatti mozgalomban, egyenesen azt állította, hogy van Harten „intézte Becher gazdasági ügyeit".40 Reves ugyanakkor elismerte, hogy van Harten, akivel először 1944-ben találkozott, a cionisták életmentő tevékenységéhez is segítséget nyújtott. Emlékezete szerint van Harten bevallotta, hogy maga is zsidó, és gyorsan megszervezett egy élelmiszerszállítmányt az egyik gyermekotthon számára. Nem sokkal később, folytatta Reves, van Harten egy nagyobb összeget is átadott neki a mentőakció folytatására („brit pénzt, amely akkoriban mintegy 50.000 dollárt ért"). Abban a reményben, hogy a háború után a Zsidó Ügynökség megtéríti a költségeit, van Harten két tanú jelenlétében aláíratott Reves-szel egy átvételi elismervényt41 . Utolsó találkozásukról Reves igen különös történetet adott elő. Azt állította, hogy valamikor 1944 decemberében, mikor a szovjet csapatok már Budapest határában álltak, van Harten a villájába hívta, hogy segítsen bepakolni az autójába. Mikor megkérdezte tőle, hogy miért menekül röviddel a felszabadulás előtt, van Harten állítólag azt válaszolta, hogy Becherhez kell csatlakoznia. Azt állítja Reves, hogy van Harten nagyon zavarba jött, amikor rakodás közben az egyik bőröndöt véletlenül leejtette, és abból „rengeteg angol font és ékszer" szóródott ki.42 Reves nagy feltűnést keltő leleplezései van Harten állítólagos magyarországi tevékenységével kapcsolatban azonban több szempontból is zavaróak. Először is azért, mert más forrásból nem lehetett őket megerősíteni, másodszor pedig azért, mert évtizedeken át hallgatott róluk.43 Állításai ráadásul ellentmondanak a saját korábbi nyilatkozatainak, melyeket az 1980-as évek végén tett a magyarországi Halutz ellenállásról készülő könyv számára. Ezekből ugyanis kiderül, hogy Reves nem is tudott van Harten zsidó származásáról 1944-ben. Az 1990-ben megjelent 39 Nusinow. Az interjúnak ez a része tele van pontatlanságokkal, amelyek elárulják, hogy van Harten nem tudott a magyarországi Végső Megoldásról. Ráadásul a budapesti Menekülteket Segítő-és Mentő Bizottság egyetlen vezető tagja sem említi van Hartent háború utáni visszaemlékezéseiben. 40 Michael van Harten szerint apja csupán „mint műgyűjtő- és kereskedő segített Bechernek a lopott képek felbecslésénél." Bergman. Az izraeli oknyomozó riporter, Shraga Elam szerint, aki ma a téma elsőszámú szakértője, van Harten legfőbb feladata az volt, hogy „a zsidóktól elrabolt értéktárgyakat" felbecsülje. Levélbeli közlés 2000. június 21-én. 41 Bergman, 2000. április 28. 42 Uo. 43 Reves azt állítja, hogy bár tudta, hogy a van Harten gyerekek által az apjukról mint igaz emberről kialakított kép szöges ellentétben áll a valósággal, nem akarta „lerombolni az apjukról bennük élő pozitív képet" annak halála után. Uo. Reves azonban nem adott magyarázatot arra, hogy miféle erkölcsi késztetés hatására rombolta le mégis a pozitív képet évtizedekkel később. Ráadásul a jelek szerint a van Hartennel nyélbeütött üzletről „elfelejtett" beszámolni annak a két kutatónak, akik a magyarországi Halutz ellenállás történetét dolgozták fel a második világháború idején. Sem Asher Cohen, sem Avihu Ronen, a magyarországi Halutz ellenállás történetének két legjobb szakértője, nem említi ugyanis van Hartent Reves szerepének bemutatásakor. Vó. Asher Cohen: The Halutz Resistance in Hungary, 1942-1944. New York: Columbia University Press, 1986. és Avihu Ronen: Harc az életért. Budapest: Belvárosi Könyvkiadó, 1998. Mindkét könyv eredetileg héberül jelent meg.
