Századok – 2002
Közlemények - Hermann Róbert: Kossuth Lajos és az Országos Honvédelmi Bizottmány kiadatlan iratai 1847–1848 1347
1368 HERMANN RÓBERT A magyar országgyűlés legutóbbi határozataiban oda nyilatkozott, hogy csak mint barát és Ausztria szövetséges társa akarja annak területére léptetni a magyar hadsereget, és hogy ez, amennyiben erre felszólíttatik, kész leend Ausztriát a szabadság ügyében segíteni.11 1 Egy szövetség azonban két következést is von maga után, és pedig 1. hogy a szövetséges nemzetek minden ellenséget, amely ellen működni akarnak, közös ellenségüknek tekintenek, és 2. hogy ezen ellenség legyőzésére együttes erővel működnek. Az ausztriai nemzet ugyanúgy, miként mi, érezni fogja, hogy a feladat nem csupán abban áll, hogy hadseregünk Ausztriába bevonuljon és Jellacic és Auersperg11 2 egyesült csapatait megtámadja, sokkal inkább és pedig különösképpen abban, hogy ez utóbbi sikeresen legyőzettessék. Különösképpen kiemelendő, hogy egy elvesztett csata, amely mindkét szövetségest egyformán érzékenyen érintené, igen nagy közös veszteség lenne. Az ellenség naponta erősíti hadát. A győzelem biztosítására két dolog közül az egyik vagy a másik nélkülözhetetlen volna. Nevezetesen, hogy vagy Bécs, még néhány hétig tartva magát, a falai alatt álló ellenséget folyamatosan foglalkoztassa, és ez által időt nyerhessen számunkra, hadseregünket úgy megnövelni, hogy az ellenségnek egyedül saját erőnk általi legyőzése felől többé ne lehessen kétség, vagy pedig, hogy a város olyannyi harcost küldjön hozzánk, hogy ugyanezen győzelmi bizonyosság előre látható legyen. Az első alternatíva azért tűnik kevésbé kedvezőnek, mert egy ekkora város, mint Bécs, körülzárása nem kevés kellemetlen és váratlan következményt idézhet elő, az ellenség pedig folyamatosan gyarapítja erejét, és pedig úgy, hogy azon erő, amely ma túlszárnyalására elegendő volna, holnap könnyen meglehet, már nem leend többé elegendő. Ezért a második eszközhöz kell nyúlnunk, amellyel kapcsolatban Önöknek számunkra a következőket kell követelniük. Bécs városa küldjön azon vezér parancsnoksága alatt, akit a város védelmére alkotott hatalom ezzel meg akar bízni, egy jól felfegyverzett, 20-30.000 főből álló haderőt táborunkba, hogy azzal egyesülve az ellenséget megtámadjuk. Ezen szövetséges hadsereg azonban nem rendetlen, összesereglett nép legyen, hanem a nemzetőrség, a polgárok, az Akadémiai Légió, a sorcsapatok és a népfelkelés jól szervezett zászlóaljaiból keilend állania. Ha az ekképpen egyesült mindkét oldali erő megtámadja az ellenséget, minden a városban visszamaradt harcosnak, akik a város biztosítására nem nélkülözhetetlenül szükségesek, egyidejűleg ki kell onnan törnie és az ellenségen rajtaütnie. Bécs környékén hirdessenek népfelkelést a menekülő ellenség megsemmisítésére. 111 A magyar országgyűlés október 14-én hozott határozatát közli Beér-Csizmadia 280. o. és KLÖM XIII. 193. o. 112 Auersperg, Karlos, gróf (1786-1859), cs. kir. altábornagy, alsó-ausztriai főhadparancsnok, 1848 októberében a Bécsből kiszorított helyőrség parancsnoka.
