Századok – 2002

Közlemények - Braham Randolph L.: Náci kollaboráns vagy szélhámos. Jaac van Harten története I/135

136 RANDOLPH L. BRAHAM tak, hogy egyidejűleg Kurt A. Becher SS-alezredessel (később ezredessel), Heinrich Himmler magyarországi gazdasági képviselőjével is üzletelt. 1945-ben, néhány héttel Nyugat-Magyarország szovjet megszállása előtt, Kemény Gábor hungarista külügyminiszter Szálasi Ferenc nevében az akkor Merano-ban tartózkodó van Hartent, mint a Vöröskereszt „tisztviselőjét" bízta meg a Németországba hurcolt magyar nemzeti kincsek, köztük a szentkorona és a koronázási palást védelmével. Van Harten származására először 1940. július 11-én derült fény, amikor a svájci rendőrség kihallgatta Lausanne-ban. A svájci hatóságok, amelyek már tudtak kapcsolatáról a Gestapo-val,2 megállapították, hogy az akkor Montreux közelében élő „holland" Jaac van Harten voltaképpen egy Jakob (alias Yaacov, Jacques-Jules, Julian) Levy nevű német zsidó, aki 1901-ben született a sziléziai Gleiwitzben. Breslau-ban (Wroclaw) nőtt fel, és apja nyomokaiba lépve kitűnő ékszerész és műértő vált belőle. 1937-ben, saját elbeszélése szerint, önálló üzletet alapított Berlinben, de a következő évben a nácik antiszemita kampánya nyomán kiutasították a városból. 1938 szeptemberében felesége és mostohafia3 kíséretében a Gestapo által Jaac van Harten névre kiállított holland útlevéllel érkezett meg Svájcba. A svájci hatóságok azonban náci ügynökként családjával együtt kiutasították az országból. így érkezett meg 1940 szeptemberében Budapestre. Arra vonatkozóan, hogy mit is keresett a magyar fővárosban, egymásnak ellentmondó magyarázatok láttak napvilágot. Maga van Harten egy 1967. szeptember 23-én készített interjúban azt állította, hogy Chaim Pozner,4 a genfi Palesztina Hivatal (Palestine Office) vezetője küldte Magyarországra azzal a feladattal, hogy lépjen kapcsolatba Krauss Miklóssal, a Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) budapesti irodájának vezetőjével az üldözött lengyelországi zsidók megsegítése céljából.5 Mostohafia másként emlékezett. Néhány hónappal apja 1973-ban bekövetkezett halála után Micha van Harten egy interjúban kijelentette, hogy a család útban Palesztinába állt meg Budapesten. Szerinte azért szálltak le a jugoszláviai Ljubljanában az Isztambulba tartó Orient expresszről, hogy elbúcsúzzanak Egon von Scheibler bárótól, egy német származású lengyel arisztokratától, a család barátjától, aki nem kapott menedékjogot Svájcban, és végül Magyarországon talált menedéket Lengyelország náci megszállása után.6 2 A svájci hatóságok Nagy-Britanniából kapták a fiilest 1940 áprilisában. A van Harten család rendőrségi kihllgatására L Elam 39-43. 3 Van Harten állítólag 1935-ben vette el második feleségét, Elfriede-Viola Boehm-öt (szül. Hirsch-Schocken), aki maga is elvált, s az előző házasságából volt egy fia, Micha-Antony (alias Michael). Mrs Harten anyai ágon rokonságban állt a Schocken-családdal, amely a Tel Avivban megjelenő befolyásos héber nyelvű napilap, a Haaretz fölött diszponált. Vo. Elam 38-43. 4 Röviddel azután, hogy véglegesen Izraelben telepedett le, Pozner Pasner-re változtatta a nevét. A jelen tanulmányban azonban végig Pozner-ként hivatkozunk rá. 5 Az 1967-es inteijút Nana Nusinow, a jeruzsálemi Héber Egyetem MA (Master of Arts) hallgatója készítette. A 18 oldalas kézirat (43)16 szám alatt található a Héber Egyetem Kortárs Zsidó Intézet Oral History Tanszékén. (A továbbiakban: Nusinow.) Pozner tagadta, hogy bármilyen feladattal bízta volna meg van Hartent Budapesten. Azt mindenesetre elismerte, hogy valamikor 1940 nyarán palesztinai bevándorlási papírokat adott neki. Ugyanakkor azt állította, hogy mindössze kétszer találkozott van Hartennel, 1940 tavaszán, majd 1944 késő őszén. Elam 43-44. 6 Uo. 44-45. Micha elbeszélését eredetileg Habib Knaan publikálta a Haaretz 1974. május. 31-i és 1974. június 7-i számaiban közölt cikkeiben.