Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1326 CIEGER ANDRÁS A képviselőházban és a szavazást megelőző Deák-párti értekezleten történtek (ti. nem sikerült egységes álláspontot kialakítani a személyi kérdésben) jól mutatják a kormánypártot megosztó törésvonalak fokozatos mélyülését, amely komolyan hozzájárult az 1867-ben létrejött politikai intézményrendszer első nagy válságának kialakulásához. Csengery Antal az események szereplőjeként így élte meg ezt a folyamatot: „Az egész komédia, mely előttünk foly, kiáltólag mutatja, mennyire csalódnak, akik Deák-pártról beszélnek. Egy reactionarius csőcselék ez barátom, mellyel se valódi alkotmányos politikát folytatni, se reformokat — valódi reformokat — vinni keresztül nem lehet. Maga a számszéki intézmény is csak — a különben szintén bornírt és haszontalan — baloldal segítségével volt kivihető. Deák szörnyen el van kedvetlenedve. Én már rég. Nem is tekintem magamat e párthoz tartozónak" - írta Weningernek.10 3 4. A távozás Lónyay legalább ennyire csalódottnak érezte magát 1870 februárjában. Közel négyévi kormányzati munka után elfáradt, távozását a miniszteri székből végleg eldöntötte. Feltehetően már ekkor megegyezett az uralkodóval és Andrássyval, hogy Bécsbe megy közös pénzügyminiszternek. „Sajnálom, hogy így dobra üték a dolgot, jobb lett volna még nem engedni transpirálni [kiszivárogni], így félek, hogy a párt sértve érezné magát távozásom miatt, miden ezutáni előadásom hidegen fogja venni, sőt ellenségesen fogadja. [...] Megvallom a bécsi lét nem felette kedves reám nézve, távol a hazától és a törvényhozási tértől lenni, igen nehezemre fog esni, de másrészt testemnek és lelkemnek nyugalom kell s a piszok sajtó és a lelkiismeretlen oppositió kis támadásaitól és gyanúsításaitól szabadulni, az is nagy előny De a minisztériumban maradni, melynek lassú, halogató és erélytelen eljárása ellen eleget küzdék, folyton ellentétbe lenni a budget megállapításaival, már elég volt nekem. Kimenni a minisztériumból s mint egyszerű képviselő a meggyőződésem szerinti állást elfoglalni, az se ment volna, ennélfogva legokosabb mégis követni a sors rendeletét; ki tudja nem jobb-é félrevonulni, egyébiránt ha a Felség bizalmát bírom, még használhatok ott is hazámnak egy meg más ügyben, csak azt nem szeretném, ha ezen állásban soká kellene megmaradnom" - írta naplójába, arra a reagálva, hogy a lapok megszellőztették bécsi kinevezését.104 értem, kit a párt gyöngébbjei, mint jó pajtást, jó fiút, a miniszterek mint mindenben alkalmazkodó pártembert szeretnek, s az erdélyiek, mint földijöket, provinciális szempontból tolnak előre." Csengery Antal Weninger Vincéhez, 1870. ápr. 22. Lásd: Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 313. 103 Csengery Antal Weninger Vincéhez, 1870. jún. 23. Lásd: Csengery Antal hátrahagyott iratai, i. m. 315. Érdekes megfigyelni, hogy a párt másik oldalához tartozó Gajzágó is meglehetősen keserű szájízzel beszélt a párt belső viszonyairól: „Hogy reám nézve mi kára volt és van a megválasztásnak, nem tudom [...] egy bizonyos, hogy nekem örömet nem okozott és hogy miért nem? Annak oka főleg, amint azt én előre láttam, azon keserűség, melyet a választás az öreg úrban hátrahagyott és hátra hagyott azokban kik az öreg úr legközelében vannak, élnek és mint a kutya, az öreg úr jóságával visszaélve, orozva marnak." Gajzágó Salamon Torma Károlyhoz, 1870. júl. 10. OSZK Kt. Levelestár 104 Lónyay-napló, 1870. febr. 6. A Pesti Napló arról irt, hogy a kormány már Kerkapoly Károllyal tárgyal a posztról. (1870. febr. 6. 29. sz. reggeli kiad.) Lónyay viszont utódául először Csengery Antalt, majd Szlávy Józsefet javasolta.
