Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
1320 CIEGER ANDRÁS Ház számára. A bizottság emellett önálló törvénytervezeteket is kidolgozott. A testület „más alkotmányos országok példájára" történő felállítását maga Lónyay kezdeményezte 1867 őszén.8 2 A bizottság azonban igen hamar önálló politikai tényezővé nőtte ki magát. Jelentőségét az adta, hogy a bizottság asztalán futott össze az összes nagy fontosságú törvényjavaslat (pl. költségvetés, zárszámadás, adótörvények), amely a kormányzat működését lehetővé tette. A testület tekintélyét az is növelte, hogy ez volt az országgyűlés elsőként létrehozott és állandó jelleggel működő szakbizottsága. A bizottságnak zömmel kormánypárti tagjai voltak (a párt minden árnyalatából), de helyet kapott benne a két ellenzéki párt egy-két, pénzügyekben jártas képviselője is. A döntéseket rendszerint szakmai alapon hozták meg, legalábbis erre utal, hogy a vizsgált időszakban többször született párthovatartozásokon átívelő megállapodás a bizottsági üléseken. Értelemszerűen a kormány részéről a pénzügyek irányítója tartotta a legintenzívebb kapcsolatot a testülettel. Lónyay — bár több alkalommal arra panaszkodik, hogy munkájában hátráltatja a bizottság8 3 — az első években képes volt együtt dolgozni a testülettel. A türelem és a jóindulat azonban mindkét részről fokozatosan elfogyott, a harmadik évre a miniszter és a bizottság konfliktusai megszaporodtak, ráadásul ezek mögött egyre kevésbé szakmai, sokkal inkább személyes nézeteltérések álltak. Lónyay híve, Máriássy Béla a bizottság tagja sok évvel később már így emlékezett vissza a testület működésére: ,,az intézmény azonban feladatát nem teljesítette, a magánérdekek találkája, a pártfondorlatok műhelye lett és még eddig egy egészséges eszme sem került ki belőle, azonban ezt nem a bizottság célszerűtlensége, de az emberek, a kor gyengesége, a magyar államférfiak tehetetlensége okozta".8 4 A viszonyt Lónyay és a testület között az 1867. és 1868. évi zárszámadások megvizsgálása, illetve az ennek nyomán az állami számvevőszék felállításának felszínre kerülő kérdése körüli politikai csatározások mérgesítették el. Lónyay Menyhért 1869. október 18-án terjesztette a ház elé az elmúlt két év zárszámadását. Ezt azonban már néhány hónapos sajtóvita előzte meg, mely az állam eddigi gazdálkodásáról és lényegében a pénzügyminiszter tevékenységének értékeléséről szólt. Lónyay ugyanis már egy interpelláció kapcsán júliusban beszélt összefoglaló jelleggel az állam pénzügyi helyzetéről. Felszólalásának legfontosabb megállapítása az volt, hogy különböző szerencsés körülményeknek köszönhetően három évig sikerült deficit nélkül fedezni a kiadásokat.8 5 82 MOL. К. 27. Mtj. 1867. nov. 3. 4. p. 83 „Azt képzelheted, hogy bajom sok van, a pénzügyi bizottmányban majdnem mindenik tagnak megvan a rögeszméje s saját indoka vagy személyes érdeke, s a legnagyobb baj, hogy ülünk naponta hosszú órákat s mégse tudunk haladni." Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez, 1868. máj. 6. MOL. Filmtár 34861. 84 Máriássy Béla: A magyar törvényhozás és Magyarország történelme 11. köt. Győr, 1890. 146. Az 1869 júniusában megválasztott pénzügyi bizottság névsora a következő volt (később néhányan kicserélődtek): Csengery Antal (elnök), Bethlen Farkas, Bezerédj László, Bittó István, Ghyczy Kálmán, Kautz Gyula, gr. Khuen Henrik, Kuhinka Ferenc, Máriássy Béla, Ocskay Rudolf, Pulszky Ferenc, Szontágh Pál (csanádi), Wahrmann Mór, gr. Zichy József, Zsedényi Ede. 85 Lónyay: Beszédek, i. m. 409^23. 1869. júl. 14.
