Századok – 2002
Tanulmányok - Cieger András: A számok szorításában. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége (1867–1870) VI/1295
LÓNYAY MENYHÉRT PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE (1867-1870) 13 13 Lónyay álláspontját mind élőszóban, mind pedig magánlevél formájában Andrássy tudomására hozta. Elképzelése szerint úgy kell kidolgozni a beruházások pénzügyi hátterét, hogy az államháztartás szűkösségére tekintettel a költségek nagyobb részét a főváros polgársága viselje, valamint a megvalósuló beruházások jövedelmeiből fedezzék azokat. Az építkezések megindításához átmenetileg egy 24 millió forintos kölcsön felvételére lenne szükség. Figyelemre méltó, hogy Lónyay az összeg döntő hányadát a fővárosi közlekedés (pl. új Duna-híd, folyószabályozás, utak szélesítése) és a kereskedelem fejlesztésére (pl. rakpartok) kívánta fordítani, míg kulturális és hatalmi intézmények építésére csupán a pénz egy ötödét szánta volna.6 4 Andrássy felkérésére hamarosan Csengeiy Antal törvénnyé is formálta Lónyay javaslatának pénzügyi részét. Az áprilisban elfogadásra került 1870: X. tc. a 24 millió forintot államilag biztosított sorsjátékkal kívánta előteremteni (tehát a lakosság pénztárcájából), melyre a fedezetet valóban a megépülő létesítmények bevételei, adói szolgáltatták. A törvény második része pedig a fővárosi közmunkák tanácsának felállításáról rendelkezett.6 5 Látszólag tehát Andrássy egyetértett pénzügyminiszterével. A későbbi események azonban jól mutatják, hogy Andrássy a főváros fejlesztésének eltérő irányt jelölt ki. A két politikus nyílt vitájára 1870. április 28-án, szintén egy minisztertanácsi ülésen került sor. Lónyay a már több évtizede megépíteni tervezett és Budapest kereskedelme szempontjából elengedhetetlenül fontos fővámházat és az azt kiszolgáló raktárakat az akkori Tömő téren, a kikötő közelében (a mai Parlament helyén) kívánta elhelyezni. Támogatta ebben a fővárosi nagykereskedők és nagyiparosok társulata, valamint a budapesti kereskedelmi és iparkamara is. Lónyay — feltehetően sejtve Andrássy várható rosszallását — igyekezett kész helyzetet teremteni: saját hatáskörben elrendelte Ybl tervei alapján az építkezés megindítását. Andrássy valóban számon kérte miniszterén az intézkedést, mondván, hogy az ügy fontossága miatt az minisztertanácsi döntést igényelt volna (ezt azonban semmilyen dokumentum nem írta elő). Andrássy Lónyay intézkedését döntően városképi, várostervezési okokból tartotta elhibázottnak. A miniszterelnök maga mellett tudhatta Pest városának Tanácsát is. Az építkezés ellenzői úgy vélték, hogy a ronda kiszolgáló épületek és az oda vezető sínek lehetetlenné tennék ezen városrész szépítését. A minisztertanács végül elrendelte az építkezés leállítását és a vámház új helyének kijelölését. Lónyay ezúttal is fenntartotta különvéleményét, amelyet csatolt a jegyzőkönyvhöz. Álláspontjának védelmére több szakmai indokot sorolt fel: lényegében egy 1856-ban Pesttel kötött szerződés szerint járt el; az érdekvédelmi szervezetek ezt a változatot támogatták; a Tömő téri építkezés jár a legkevesebb kiadással; ráadásul a beruházás késése tovább növeli azt a költséget, amelyet a vámhivatalok számára átmenetileg bérelt épületek termelnek. A kormány döntése azonban a későbbiekben már nem módosult. A hely-64 MOL. К. 27. Mtj. 1870. febr. 5. 3. p. 9. d. és Lónyay Menyhért levele Andrássy Gyulához, 1870. febr. 1. MOL. Filmtár, 34861. 65 A kötvények iránt nagy volt az érdeklődés, ám nagyobb részét külföldön jegyezték le. A kölcsönből fedezték például a Margit-híd és a Sugárút építését, a Lánchíd megváltását, valamint a Dunapart szabályozását. Bővebben: A sorsjáték Magyarországon. Feldolgozta és kiadja a „Hermes" Magyar Általános Váltóüzlet Rt. Alapításának 50. évfordulója alkalmából. Bp. 1943. 180-195.
