Századok – 2002
Tanulmányok - Egry Gábor: A Brassói Általános Takarékpénztár és a Nagyszebeni Általános Takarékpénztár korai történetének néhány jellegzetessége 1835–1848 VI/1261
1282 EGRY GÁBOR A hitelekre vonatkozó szabályok egyértelművé teszik, hogy a kölcsönök differenciálása nem volt cél. A lejáratot nem szabták meg, csak a félévenkénti kamatfizetést tették kötelezővé, de a hitel felmondható volt. A tőke törlesztése az adós lehetőségei szerint történt. A törlesztéssel kapcsolatos „engedékenységet" a biztosítékok és a hitelek engedélyezésének rendszere ellensúlyozta. Megkövetelték a rendezett telekkönyvet és az abba bejegyzett zálogjogot, a hivatalos becslési okiratot. Az engedélyezés a választmány joga volt, esetenként a közgyűlésé. A biztosítékokkal kapcsolatos szigorúság ellenére a két takarékpénztár hitelei iránt a kereslet folyamatos volt. A betétként elhelyezett összegek kihelyezése megfelelő üzletpolitikával, valódi versenytársak nélkül nem okozott gondot. Mint az a fentebb közölt adatokból látható, a két takarékpénztár 1848-ra rendkívül jelentős hitelezővé nőtte ki magát a piacon. A hitelek összege pár forinttól több ezerig változott, ami jelzi, hogy a legkülönfélébb igények kielégítésére is alkalmas volt a két intézet.6 8 Az éves új kihelyezés a KAS-nél az 1840-es években 1845-ig 50 és 100 ezer forint közötti volt, utána meghaladta a 140 ezer forintot is.6 9 A HAS már 1843-tól rendre 200 ezer forint felett, 1847-ben 300 ezer forintot meghaladóan nyújtott új hitelt.7 0 A tőkekoncentráció jelentős, bár a KAS esetében az adatokból csökkenő tendencia bontakozik ki. Míg 1841-ben 1200 új betét mellett 133 hitelt nyújtanak (az arány 9,02), addig 1846-ban 2087 új betétre 454 hitel jut (az arány 4,6), bár 1847-ben újra 8,09-re emelkedik (2485 betét 307 hitel. Az év végi adatok is ezt támasztják alá. 1841-ben 1785 betétre 559 hitel jut (3,19) addig 1846-ban már 3567 betét mellett 1386 hitelt tartanak nyilván (2,57), 1847-ben ez is nő 2,87-re (4083 betét 1420 hitel). Ezzel együtt a csökkenés nem olyan jelentős, hogy azt ne okozhatná a nyilvántartott hitelek értékében a részleges visszafizetések miatt bekövetkezett változás.7 1 A hitelállomány lejárata az adatokból nem deríthető fel. Azonban hasonló szerepű, a hitelek visszafizetését jellemző, és azon keresztül a hiteltörlesztésből származó bevétel jelentőségét mutató jelzőszám lehet az éves vissszafizetések aránya az előző év végi hitelekhez: Év KAS HAS 1838 40% 1839 26,8% 1840 28,6% 1841 28% 1842 17,85% 1843 23,5% 42,5% 1844 23,7% 45,1% 1845 35,6% 23% 68 Pl. a KAS esetében 1841-ben 2 fi 30 kr volt a legkisebb, 8000 fi a legnagyobb. (SW 1842. 10. febr. 3.) 1842-ben 8 fi a legkisebb, 3500 fl a legnagyobb (SW 1843. 13. febr. 12.), 1844-ben 6 fi a legkisebb 9000 fl a legnagyobb (SW 1845. 13. febr. 13.), 1845-ben 6 fl a legkisebb, 17000 fl (!) a legnagyobb (SW 1846. 11. febr. 5.) 69 Uo. 70 Bericht 1851. Anhang В. 71 Erre enged következtetni, hogy pl. 1'846-ban csak 77 hitel teljes törlesztésére került sor, ami az ennél jóval többre tehető részleges visszafizetésekkel együtt jelentős részben megmagyarázza az átlagos hitel összegének csökkenését az év végi állományban
