Századok – 2002

Folyóiratszemle - Shaw Tony: Az angol populáris sajtó és a hideg háború első időszaka V/1254

1256 FOLYÓIRATSZEMLE sajtóosztálya azon iparkodott, hogy a médiának a szovjet kommunizmusról alkotott negatív véleményét tompítsák és elősegítsék a Németország elleni koalíció támogatását. De ez olyan jól sikerült, hogy a háború végeztével a Külügyminisztérium jobbnak látta egy nagyszabású politikai átnevelő program elindítását. A szovjet terjeszkedéssel párhuzamosan a sajtóosztály aktív szerepet játszott abban, hogy a sajtót rávegye egy Moszkvával szembeni kritikusabb álláspont képviseletére. Bevin maga is megfogadta az utasításokat: 1946 elején kifejezte megértését a szovjet biztonságpolitikai félelmek iránt, ugyanakkor felhívta az újságírók figyelmét Moszkva imperialista céljaira is. Az iráni válság jól szolgálta ezt a kampányt. A Külügyminisztérium a színfalak mögött módszeresen dolgozott azon, hogy a szovjetbarát szerkesztőket meggyőzze. Most először külön felkérték a háború alatt Moszkvában dolgozó tudósítókat, hogy leplezzék le a szovjet propaganda ügynökséget, az Informb.ürót, amely csak különböző megkötésekkel engedte őket dolgozni. Emiatt az angol közvélemény teljesen téves képet kapott a Szovjetunióról. 1946 áprilisában a Külügyminisztériumban egy különleges bizottságot is létrehoztak, melynek feladata a Szovjetunió irányában követendő politika és az ezzel kapcsolatos propaganda alakítása lett. A háború utáni gazdasági problémák ellenére Anglia kézben tudta tartani az eseményeket az iráni válság idején. De az 1947-es tél, az olajválság valamint az Indiában és Palesztinában zajló konfliktusok radikálisan csökkentették Anglia szabad mozgásterét. Bevin felismerte, hogy Moszkvával szemben erős összefogásra van szükség, ugyanakkor csökkenteni kellett a pénzügyi kiadásokat is, ezért nem maradt más választása, mint Washingtonhoz fordulni segítségért. Ennek eredménye lett az a sokak által jól ismert és a hidegháború történetében fordulatot jelentő két beszéd, amelyek az elkövetkező három hónap során hangzottak el. Március 12-én Truman elnök a kongresszus támogatását kérte ahhoz a kommunizmus ellen folytatott harchoz, amelyet Anglia Görögországban és Törökországban vívott. Június 5-én pedig George Marshall, amerikai külügyminiszter bejelentette a háború sújtotta európai országok pénzügyi segélyezésének és gazdasági talpraállításának programját. Mindkét beszédet nagy megkönnyebbüléssel fogadta az angol Külügyminisztérium. A sajtó azonban makacsul ragaszkodott egy évvel korábbi álláspontjához, sőt Truman és Marshall kezdeményezései még inkább növelték a Fleet Street konfliktusát a Külügyminisztériummal. Magatartásuk egyik oka éles Amerikaellenességük volt. A háború alatt az amerikai katonákkal meglehetősen közvetlen kapcsolat alakult ki, azonban sok angol számára az amerikai katonák jelenléte inkább egyfajta „műveletlen megszállást" jelentett. Emellett az amerikaiakat nem tartották elég tapasztaltnak a külpolitikában, a Szovjetunióról kevésbé tartották hihetőnek, hogy háborút robbantana ki, mint az Egyesült Államokról (News Chronicle, Daily Mirror). Egyre növekvő félelem uralkodott az amerikai gazdasági imperializmus miatt is (Daily Express, Reynold News). Valamennyi újság egyet értett abban, hogy Anglia számára a legvonzóbb perspektíva az lenne, ha megtartaná függetlenségét és „harmadik erőként" közvetítő szerepre vállalkozna. 1947-re a Külügyminisztérium kidolgozott egy részletes antikommunista kampányt, amelynek egyik következménye az volt, hogy a Daily Mail és a News of the World gyakran közölt riportokat olyan vezető politikusokkal, akik elítélően nyilatkoztak a Szovjetunió kelet-európai tevékenységéről, vagy ügynökeik nyugat-európai beszivárgásáról. A Külügyminisztérium a Marshall-tervet is igyekezett népszerűsíteni 1947-48-ban. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy néhány újságra sokkal nagyobb hatást gyakorolt az, amikor az oroszok 1947 júliusában visszautasították a felajánlott támogatást: a News Chronicle és a Daily Herald ui. új hangot ütöttek meg a Szovjetunióval kapcsolatban, elítélték azért, hogy megtiltotta szomszédainak a Marshall-tervben való részvételt, s ezzel, véleményük szerint súlyosan ketté osztotta Európát. Végül, a legnagyobb hatású esemény, amely meghatározónak bizonyult az angol politikai közvélemény megváltozásában az 1948-as cseh kommunista hatalomátvétel volt tevékeny orosz „segítséggel". Az angolok ui. már évtizedek óta szimpátiával figyelték a cseh demokratikus hagyományokat és ugyanakkor az sem elhanyagolható tényező, hogy meglehetős lelkifurdalást éreztek irántuk a Müncheni egyezmény miatt. 1948 végére tehát szoros szövetség alakult ki a konzervatív, a liberális és a munkáspárti sajtóorgánumok között abban a tekintetben, hogy meg kell állítani a kommunizmus további terjedését a Nyugat felé. A Szovjetunióval kapcsolatos eddigi rokonszenv nyílt ellenségeskedésbe fordult át. Az egyetlen kivétel Beaverbrook „független konzervativizmusa" maradt. A sajtóban még nem jelent meg a „hidegháború", mint kifejezés, de az ellenség már egyértelműen azonosítható volt. A következő évben, amikor Berlin miatt az első nyílt konfrontáció megtörtént, ez már csak megerősítette Kelet-Nyugat megosztottságát. Ennek következtében már jóval a NATO megalakításának 1949 áprilisi bejelentése