Századok – 2002

Folyóiratszemle - Shaw Tony: Az angol populáris sajtó és a hideg háború első időszaka V/1254

1254 FOLYÓIRATSZEMLE határozta meg a zsidó vallás. Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a judaizmusnak a nemzedékeken át öröklődött erős szociális etikája az Arnhold-i habitusnak valamennyire része volt. Annyi bizonyos, hogy a kikeresztelkedés gondolatát elvetették, méltatlannak találták, és egy bizonyos, etnicista elemektől sem mentes zsidó öntudatot alakítottak ki. Ugyanakkor mecénási tevékenységük nem igazán a zsidó közösséghez kapcsolódó egyesületekben jelentkezett, hanem inkább olyan alapítványoknál, melyek az általános polgári erények, és értékek „népszerűsítését" tűzték ki célul. így önmagában a hagyomány erejével való érvelés nem ad megfelelő választ. Éppen ezért érdemes két további faktort megvizsgálni: a polgári önértelmezést, öntudatot, illetve azoknak a német zsidóknak a vállalkozási filozófiáját, kik mind a gazdaságban, mind a mecenatúrában jelentős szereppel bírtak. Semmiképpen sem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a szociális tevékenység — egyletben, társaságokban — a jótékonyság stb. központi szerepet töltöttek be a német polgárság életében. Egyfajta „kötelességet" jelentett ez minden olyan feltörekvő egyén számára, aki a városi polgársághoz kívánt tartozni. Tulajdon és műveltség önmagukban még nem biztosítottak helyet a polgárság soraiban. Max és Georg Arnhold esetében ez a tevékenység azonban egyértelműen a polgári öntudatból, értékrendből származott, hiszen már a pályájuk kezdetén megpróbáltak lehetőségeikhez mérten a köz jólétéhez hozzájárulni Természetesen nemcsak az Arnhold testvérek esetében, de más zsidó vállakózóknál is kimutatható az igen jelentős mecénási és jótékonysági tevékenység. E mögött természetesen fellelhető a vállakózók azon törekvése, hogy a társadalmi elvárásnak megfeleljenek, így váltva meg a „belépőt". Georg Arnhold, sok más társához hasonlóan, mecénási tevékenységével tudatosan próbálta meg ellensúlyozni a zsidó bankárról általánosan uralkodó képet. Azzal is tisztában volt, hogy a gyorsan megszerzett vagyon a nyilvánosság szemében mindig valami kétségeset hordoz magában. így nem véletlen, hogy a vállalkozók többsége e gyanú eloszlatása érdekében is áldozott olyan sokat jótékonyságra. Bár az Arnholdok — mind az üzleti, mind a családi életben — minden újjal szemben nyitottak voltak, mégis utódaikra egy olyan polgári értékrendet, felfogást hagyományoztak, mely Max és Georg Arnhold korának volt meghatározója. Ebben a felfogásban a közösség és a művelt, öntudatos, meghatározott kultúrértékeket valló polgár egymást erősítve őrködött a polgárság szellemi és erkölcsi értékein. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1998 46. év f. 3.szám G.B.E Tony Shaw: AZ ANGOL POPULÁRIS SAJTÓ ÉS A HIDEGHÁBORÚ ELSŐ IDŐSZAKA A történeti kutatásoknak viszonylag elhanyagolt területe az angol sajtó szerepe a hidegháború korszakában, egyrészt azért, mert egy meglehetősen hosszú időszakról van szó, másrészt a sajtó hatásának vizsgálata, sokrétűsége miatt, nem egyszerű feladat. Egyébként is a történészek közül többen is vitatják, hogy a hidegháborút egy egyszerű, könnyen azonosítható jelenségként kezeljük. Azon a véleményen vannak inkább, hogy hadiállapot és enyhülés váltakozó fázisaiként fogjuk fel a korszakot. A Kelet-Nyugat között zajlott 40 éves globális propaganda hadjárat valódi háborút helyettesített és ebben a szócsatákban vívott háborúban a tömegkommunikáció, a világ legfontosabb közvélemény formálója fontos szerepet játszott. A tanulmány 1945 és 1949 között vizsgálja az angol sajtót. Ez az első négy év, a Potsdami konferenciától a NATO megalakulásáig több szempontból i is meghatározó volt a hidegháború 40 évében. Az angol Külügyminisztériumban fontos dönté- { seket hoztak ekkoriban, ugyanakkor a sajtó is látványos szerepet játszhatott a felmerülő vitás kérdések során. A későbbiekben, pl. az 50-es évek elején, amikor a két fél között egyre nagyobb mértékben nőttek az ellentétek, már csak inkább a kormányzat taktikai, nem pedig stratégiai befolyásolásában vehetett részt a sajtó. Anglia ez időben még önálló elképzelésekkel fellépő nagyhatalom volt, bizonyos mértékig ennek megfelelő adottságokkal. Végül az is fontos szempont, hogy az angol közvélemény keltette kihívás (a második világháború idején óriási igényük volt az embereknek a hírekre) hatására a sajtó nagyon megerősödött a 40-es években: történelmi méretű eladási rekordok dőltek meg újra és újra. 1949-ben a felnőtt társadalom 87%-a olvasott napilapokat. A televíziózás még gyermekkorát élte, a rádió pedig viszonylag közömbös volt a kormányzat külpolitikája iránt, ezért lett a sajtó a mozival együtt az információszerzés és véleményformálás leghatásosabb eszköze. 1949-re a