Századok – 2002

Folyóiratszemle - Applebaum Anne: A Gulag V/1245

1248 FOLYÓIRATSZEMLE gyengült fizikai állapotú foglyok képtelenek a termelési normákat teljesíteni. A tucatjával ren­delkezésre álló hasonló tartalmú beszámolók, je­lentések és levelek, valamint Berijának a terme­lés növelésére vonatkozó tervei ellenére nem tör­tént érdemi javulás az élelmezés terén. Országos szinten az életkörülmények a háborút követően kezdtek lassan, de érezhetően javulni. A tábo­rokban azonban nyoma sem volt hasonló tenden­ciának. Egy 23 nagy táborban végrehajtott vizs­gálat-sorozat 1948-ban megállapította, hogy az észak-szibériai Norillagban a foglyok 75%-ának nem volt meleg csizmája; Karéliában háromszo­rosára növekedett a munkaképtelen foglyok száma; féltucat táborban pedig továbbra is túl magas volt a halálozási ráta. Végül az alacsony termelékenység, s nem emberiességi megfonto­lások vezettek oda, hogy Hruscsov hozzálátott a Gulag gazdasági szerepének 1953-as megszün­tetéséhez, amihez minden bizonnyal hozzájárult a Sztálin halálát követően kirobbant, a katona­ság által azonban levert és kíméletlenül megto­rolt felkeléshullám, köztük három jelentős tábor­lázadás is. Applebaum cikkében villanásszerűen ugyan, de érzékelteti a táborok sokféleségét. Cik­kében elkülönülnek pl. a húszas évek lágerei, va­lamint a Gulag táborai. Említésre kerülnek az általában rövidebb időre elítélt rabokat foglal­koztató kolóniák mellett azok a Gulagon kívül, száműzetésben élő rabok is, akiknek az életkö­rülményei számos esetben még a Gulagon rabos­kodókénál is rosszabbak voltak, mivel rendszeres élelemhez sem mindig jutottak. A szerző által közölt statisztikák alapján 1942-ben a táborok­ban és a kolóniákon a hivatalos adatok szerint 1.7 millió fogoly élt. Ez a szám azonban félre­vezető. Ennél ugyanis a hivatalos iratok szerint is jóval többen raboskodtak a szóban forgó évben. A száműzetésben fogva tartottakkal, az NKVD börtöneibe zártakkal, a kitelepített nemzetiségi­ekkel, az „ellenőrző-szűrő" lágerekbe zártakkal, valamint a szabadságvesztés nélküli kényszer­munkára ítéltekkel kiegészített létszám 4,34 mil­lió. Applebaum sem hagyja említés nélkül a rab­rotációt. 1943-ban például összesen 2 421 000 fogoly raboskodott hosszabb-rövidebb ideig a Gu­lagon, holott az év eleji (1 500 000) és az év végi (1 200 000) adatok 300 000-res csökkenést mu­tatnak. A számok közötti eltérések mögött az el­halálozás, a szökés, a pár hónapos büntetési i­dőtartam, a 1943-ban a Vörös Hadseregbe való besorozás, a főként az idősek, a betegek és a ter­hes asszonyok esetében alkalmazott amnesztia, illetve a foglyok táboron belüli besorolásának megváltozása (pl. adminisztrátorrá vagy őrré való „előléptetése") állt. Ezek az adatok termé­szetesen nem tartalmazzák a már a bebörtön­zésük előtt kivégzetteket, sem a közvetve érin­tett családtagokat: a munkájukat elvesztő fele­ségeket, a járványok melegágyaként működő ár­vaházakba kényszerített gyermekeket stb. App­lebaum Edwin Bacon A Gulag a háborúban című könyvének statisztikai adataira hivatkozva az 1930 és 1953 között különböző ideig raboskodók összlétszámát — a fluktuációt is beleszámolva — 18 millióban közli. A kényszermunka más for­mái további 15 millió embert érintettek. A foglyok összetételével kapcsolatban Applebaum eloszlatja azt a laikus körben elter­jedt téves benyomást, miszerint a foglyok elsöprő többségükben értelmiségiek, valamint politikai okból bebörtönzöttek voltak. A Memorial Tár­saság, a Szaharov Intézet, a lengyel Karta In­tézet stb. által támogatott és végrehajtott szisz­tematikus adatgyűjtésnek és elemzésnek köszön­hetően ma már jóval árnyaltabb a képünk az egyes fogolykategóriák egymáshoz viszonyított arányairól. Az ún. „politikaiak" aránya a háború alatt és után 59%-ot tett ki, és bizonyos tábo­rokban más időszakokban is magas volt. A köz­hiedelemmel ellentétben azonban egyáltalán nem mindenki volt „ellenforradalmi tevékeny­ségiért bebörtönzött politikai elítélt. A Gulag foglyainak számottevő része került ki parasztok és munkások közül. A politikai fogolyként ka­tegorizáltak sem feltétlenül voltak mindannyian a rendszer nyílt ellenségei. Soknak még hatá­rozott politikai orientációja sem volt. A nem po­litikai foglyok csoportjába köztörvényes elítéltek mellett sok olyan fogoly is tartozott, akiket csak a szovjet igazságszolgáltatás minősített bűnöző­nek, olyan apró vétségekért (munkahelyi késés, bliccelés vagy étel lopása az éhező családtagok szá­mára), amelyek máshol vagy nem számítottak tör­vénybe ütköző cselekedetnek, vagy ha igen, jóval enyhébb retorziót vontak maguk után. Applebaum minden egyes emberi élet fel­becsülhetetlen értéke miatt jogosan sorolja a fon­tos, ám végső soron másodrendű kérdések közé a Gulagon raboskodók összlétszámának megha­tározására vonatkozó számításokat. A helyen­ként hiányos vagy nem megbízható dokumen­táció miatt amúgy is csak megközelítően pontos becslések lehetségesek. Bergyinszkiht idézve em­líti például azt a gyakorlatot, mely szerint a ha­lálozási statisztikák kozmetikázása érdekében a haldoklókat szabadon bocsátották A táborok gaz­dasági aspektusainak hangsúlyozása korántsem jelenti — hangsúlyozza igen helyesen — a rend­szer embertelenségeinek elkendőzését. A Gulag az állami megfélemlítő és terrorgépezet része volt, amely maga is alkalmazta a represszió kü­lönböző formáit. Az erőszak tette ugyanis lehe-

Next

/
Thumbnails
Contents