Századok – 2002

Történeti irodalom - Myz Roman: Keleti egyházak (Ism.: Földvári Sándor) V/1220

490 TÖRTÉNETI IRODALOM Myz, Roman KELETI EGYHÁZAK Rövid történelmi áttekintés (Scientia Christiana, 7.) Ford.: Szabó Judit Agapé Kiadó, Szeged, 1999. 208 o. Az utóbbi években megélénkült a figyelem a keleti rítusú egyházak iránt. Ennek számos oka közül kimeljük a II. Vatikáni Zsinat óta tanúsított közeledést, valamint a politikai rendszerváltozások eredményeként a kelet-közép-európai országokban a görög katolikusok helyzetének jobbra fordulását, és általában a keresztény kultúra iránti érdeklődés erősödését régiónkban. Szükségessé vált újabb kiadványok megjelentetése, mind a nagyközönség jobb tájékoztatása, mind a szakirodalom újabb eredményeinek kézikönyvben történő összefoglalása céljából. Az első feladatot a jelen kötet szerzője kiválóan oldja meg, a másodikat kevésbé. Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy a magyar szakirodalomban már létezik hasonló kiadvány, éspedig Timkó Imre professzor jól bevált monográfiája (Keleti kereszténység, keleti egyházak, Szent István Társulat: Budapest, 1971.), amelyre az előszóban történik is hivatkozás, miszerint a jelen kötet amannak kiegészítése. Azt is bevallja az előszó, hogy a jelen kötet „nem készült olyan tudományossággal" (7.) - és ezzel a kijelentéssel mélységesen egyetértünk. Jóllehet a szerző magasan képzett pap, amit megtudhatunk a Darija Vucinac tollából származó életrajzból (203-205.): származására nézve ukrán, ám gyermekkorától a jugoszláviai görög katolikusok körében élt, jelenleg is a körösi görög katolikus egyházmegye papja, illetve teológiai professzor. Több egyetemen folytatott tanulmányokat, doktorátusát Münchenben, az emigráns tudományosság híres központjának számító Ukrán Szabad Egyetemen (Ukrainische Freie Universität) szerezte. A kötet beosztása első látásra határozottan arányosnak tűnik, amennyiben közel egyenlő teret ad az orthodox valamint az újraegyesült (bizánci rítusú katolikus) egyházaknak. Ismerteti a kereszténységen belüli szakadások történetét a kezdetektől, így a nesztoriánus és monofizita egyházak és ezek mai helyzete is leírást kap. Mint kézikönyv, határozottan jobban kezelhető és olvasmányosabb, mint Timkó korábbi monográfiája, noha terjedelemben jóval szerényebb, alig fele amannak. Más szempontból is alatta marad. Behatóbb olvasásra már találunk ugyanis némi aránytalanságot. Az ungvári uniónak mintegy másfél oldalt szentel, a sokkal kisebb jelentőségű pécsi uniót ennél jobban részletezi, a márcsai uniót és ettől kezdve a délvidéki unitusok történetét ennél is mélyebben tárgyalja. Semmi kivetnivalót sem találhatunk abban, hogy a szerző szűkebb pátriája felé részrehajló, illetve, hogy ezt jobban ismeri és bővebben ismerteti. Sőt, éppen ezekről az uniókról írt kissé szűkebben Timkó professzor. Azt azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy amikor az egész Kárpátaljára kiható munkácsi uniót és történetét tárgyalja, amelynek jubileumát 1996-ban hatalmas nemzetközi konferencia ünnepelte, amerikai és európai magas rangú egyházi vezetőkkel, és amelynek a kulturális szerepét a történelmi Magyarországon belül jóval nagyobb méltatás illetné. A legutóbbi szakirodalomból utaljunk itt például Pirigyi István tollából megjelent népszerű, de szakmailag magas színvonalon adatolt kötetekre (Görög katolikus életsorsok, Debrecen, 1999. illetve Görög katolikus papi sorsok, Debrecen, 2000.), nem szólva a ruszinság olyan komplex nyelvészetinéprajzi-történeti megközelítéséről, mint Udvari István könyvei és több száz tanulmánya, melyekből egyet sem hasznosított a szerző. Sőt, a nemzetközi szakirodalomban ennél is magasabb szinten álló Paul Robert Magocsi torontói ruszin történészprofesszorról sem esik szó az egyébként impozáns irodalomjegyzékben, holott neki köszönhetjük a kárpátaljai ruszinság tanulmányozásába történő bibliográfiai bevezetőt (An Historiographical Guide To Subcarpathian Rus'. Austrian History Yearbook, Vol. IX-X, 1973-74. Klny: Cambridge, Massachusetts, 1974. = Harvard Ukrainian Research Institute, Harvard Univ., Offprint Series No. 1.), amelynek igen bő összefoglalója jugoszláviai ruszin nyelven megjelent Bácskában is, és Magocsi könyve újabb kiadásában is - ennek ellenére sem ezt,