Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
A FRANCIA MUNKÁSMOZGALOM ÉS AZ 1934-ES OSZTRÁK VÁLSÁG 121 teusok és gyávák" közé sorolta, Friedrich Adler, Otto Bauer és Julius Deutsch társaságában.60 Nem úgy tűnik, hogy a francia kommunisták zavarban lennének ennek a felhívásnak a kibocsátásakor, ami azt tükrözi, hogy felhagytak a szektássággal, és a szocialistákkal együtt határozottan az antifasiszta egység útjára léptek. Ez pedig a jövendő Népfront előfutára, s jelzése annak, hogy a francia kommunisták végre megértették az 1933-as német, és az 1934-es osztrák fejleményekből levonandó tanulságot. Ám még ez a fontos egyezség sem vonja el a lap figyelmét az osztrák kérdésről. Megérkezett bécsi állomáshelyére az új német követ, az ex-kancellár Franz von Papén, akinek — mint mondják — remek kapcsolatai vannak a Vatikánban. Nos, ezt a hírt kommentálva a „L'Humanité" azt írja, hogy az új követ kiküldésével Hitler talán diplomáciai úton akarja előkészíteni azt, ami erőszakkal nem sikerült neki, ti. Ausztria bekebelezését.61 S valóban, egyáltalán nem biztatóak az osztrák helyzetről érkező hírek. Ugyanis Kurt von Schuschnigg, az új osztrák kancellár von Papén előtt három feltételhez kötötte a német-osztrák viszonyok normalizálását: 1) az osztrák náci légió feloszlatása Németországban 2) az osztrák nácikkal való kapcsolatok felszámolása és müncheni főhadiszállásuk bezárása 3) Ausztria függetlenségének maradéktalan elismerése Németország részéről. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezt a három feltételt szabta Franciaország, Anglia és Olaszország is. S mialatt a náci sajtó Mussolini ellen fenekedik, a Duce azt fontolgatja, hogy növeli a már megtett katonai intézkedéseket, s ezzel közös akciókat sugall Párizsnak és Londonnak. Ausztria így mindenképpen háborús tűzfészek marad, akár visszahívják a Habsburgokat — ahogy Róma szeretné —, akár annektálja Németország - ahogy Berlin szeretné.62 Megmarad az osztrák helyzetből adódó háborús fenyegetettség, hiszen a lap egyik következő kommentárjában arról az olasz döntésről van szó, miszerint nem vonják vissza csapataikat az osztrák határról, sőt, csapataik behatolnának Karintiába, ami viszont azonnali jugoszláv reagálást váltana ki. Jugoszlávia ugyanis nem tűrné el, hogy határain ellenséges hadsereg állomásozzon, és a franciák által támogatott kisantant — ennek tagja Jugoszlávia is — követné egy konfliktusba, amely a Habsburg restaurációt szorgalmazó olasz terv megelőzését célozná. Ha a Habsburg restauráció 60 G. Caredda, 26. A paktum szövege: „L'Humanité", 1934. VII. 28. A teljes szöveg franciául G. Lefranc, 467-469, olaszul R. De Felice, 273-275. Karl Seitz kiszabadításáért közzétett felhívás — őt a német kommunista vezetőhöz, Ernst Thlämann-hoz hasonlítják — az idézett két kötetetben, 468. és 274. Dimitrov idézett „kiszólása": R. De Felice, 265. 61 Gabriel Péri cikke „L'Humanité", 1934. VII. 28. Von Papén hivatalos Bécsbe érkezéséről, W. L. Shirer: Storia del Terzo Reich, 308. Papenről, vitáiról Hitlerrel, amelyek nem akadályozták meg, hogy Ausztriába menjen követnek az osztrák-német kapcsolatokat normalizálandó: C. Di Nola: Italia e Austria..., 261-262 264. A szerző kiemeli, hogy mikor Papén bemutatkozó látogatáson (1934. augusztus 16) megjelent az új kancellárnál, Schuschniggnál, s hangsúlyozta országa baráti szándékait Ausztriával szemben, a kancellárnak némileg őszintétlennek tűntek nyájas szavai, és hátsó szándékot gyanított mögöttük. C. Di Nola: Italia e Austria..., 264-265. 62 Marcel Magnien cikke, „L'Humanité", 1934. VII. 29. A cikk egyetlen hibája, hogy Mussolininek tulajdonítja a Habsburg-restauráció tervét. Az olasz-német kapcsolatok 1934. július 25-e utáni hűvösebbé válásáról, Jeans Petersen: Hitler e Mussolini. La difficile alleanza, Bari, 1975, 324-326. A katonai lépésekből nem lesz semmi, mert már 1934. augusztus 25-én visszavonják az olasz csapatokat az osztrák határról. Csak szeptember 27-én, Genfben ad ki közös nyilatkozatot az olasz, francia és angol kormány Ausztria függetlenségének szükségességéről: L. Salvatorelli-G. Mira, 803.
