Századok – 2002
Közlemények - Tolnay Gábor: A „Dévaványai Köztársaság” V/1161
1190 TOLNAY GÁBOR képviselőtestülete 1945. február 15. napján kelt jegyzőkönyvében igazolta, hogy az 1945. január 13. napján tartott képviselőtestületi gyűlésben a polgári iskola növendékeinek havi tandíját 10 pengőben állapította meg, ezzel szemben Simon Imre a képviselőtestületi határozatot figyelmen kívül hagyva a tandíjat havi 25 pengőben állapította meg. Elmondta Dékány Imre, hogy Simon Imrét 1945. február 25-én tartóztatta le és azóta van állandóan fogságban azért is, mert a fegyverek ügyében folytatott nyomozás adatai szerint feltételezhető, hogy Simon Imre tudott az eldugott fegyverek hollétéről. Simon Imre (42 éves, református vallású, tanító foglalkozású, törvényesen elvált, dévaványai lakos) az elhangzott vádakra a következőket mondta el: 1944 októberében elhelyezték a községből a levente körzetparancsnokot és őt bízták meg annak ideiglenes helyettesítésével. A levente egyesület tulajdonát képező fegyvereket és egyéb felszerelési tárgyak nagy részét a körzetparancsnok magával vitte, így a községben csak 7 darab levente fegyver maradt. 1944. október 6-án a kunhegyesi levente parancsnokságról azt a telefon utasítást kapta, hogy az összes fegyvert és egyéb felszerlési tárgyakat kocsival azonnal vigye Kunhegyesre. Erre azonban már nem volt lehetőség, így a 7 fegyvert Dévaványa község elöljáróságához szolgáltatta be, amelyeket Papp Ferenc községi rendőr vett át. Erről egy másik rendőr is tudott. A község elfoglalása után az orosz parancsnokság katonái még vadásztak verebekre, galambokra ezekkel a fegyverekkel. 1945. január havában tudta meg, hogy fegyverrejtegetéssel vádolják. Akkor azonnal bement az orosz katonai parancsnokhoz és elmondta, hogy mi történt a fegyverekkel. A parancsnok még kihallgatta a két rendőrt is, akik igazolták Simon Imrét. Ezt követően az orosz parancsnok megnyugtatta, hogy rendben van a dolog és hazaengedte. 1945. január 14-én hajnalban a rendőrségre idézték, ahol Dékány Imre agresszív fellépéssel arra akarta kényszeríteni, hogy bevallja, hogy elrejtette a fegyvereket. Mivel nem volt hajlandó bevallani az alaptalan vádakat, fogdába akarták záratni, csak erélyes fellépésének és az orosz katonai parancsnokkal történt megbeszélésnek volt köszönhető szabadon bocsátása. 1945. február 2-án ugyancsak a hajnali órákban két rendőrrel behívatták a rendőrségre, ahol Dékány Imre azonnal kipakoltatta a zsebében lévő holmikat és egy másik szobába küldte, ahol már ott voltak letartóztatásban a helyettes főjegyző, a főbíró, a rendőrtanácsos és mások. Ekkor valamennyiüket fogdába zárták minden kihallgatás nélkül. Délelőtt 11 óra körül kivezették a fogdából, ahol közölték vele, hogy egy orosz katonának eltűnt a géppisztolya és ennek elvételével őket vádolják. Miután más irányba terelődött a nyomozás, az orosz parancsnok utasítására szabadon bocsátották őket. 1945. február 26-án ugyancsak két rendőrrel vitették a rendőrségre. Mégis csak délután 5 óra tájban került kihallgatására sor. Ez alkalommal ismét a levente fegyverek ügyéről kérdezték. Dékány Imre beidézte Geszti Ferenc és Mező József leventéket is, akik ellene azt a vádat erősítették, hogy 1944. október 6-án pisztollyal kényszerítette a leventéket a fegyverek elszállítására. Ennek során Dékány olyan fenyegető magatartást tanúsított, hogy magát a további kellemetlenségtől megvédje, a vádat elismerte. Ezt a vallomását most — mint kényszer hatására tett vallomást — ezennel visszavonja. Ezt követően azonnal letartóztatásba vették, és azóta is a börtönben van.
