Századok – 2002
Közlemények - Kovács Zoltán András: A nemzeti számonkérés szervezete V/1131
1154 KOVÁCS ZOLTÁN ANDRÁS Belügyminisztérium részéről nem részesültek kiemelt eljárásokban, az NSZ bűneivel kapcsolatban újabb perek nem voltak. Az 1956-os forradalom után, eleget téve a politikai nyomásnak, az egykori csendőrök — mint az űn. belső reakció oszlopos tagjai — újra a BM vizsgálatainak középpontjába kerültek. Miután azonban a vizsgált csendőrök az „ellenforradalom" alatt — talán a röplapterjesztést és a különböző munkástanácsok tagságát leszámítva — semilyen komolyabb „bűncselekményt" nem követtek el, Hollós Ervin rendőr alezredes kezdeményezésére a háborús és népellenes bűnök felülvizsgálatára került sor, több mint 15 évvel azok vélt elkövetése után. A BM II/5. alosztályon belül a csendőrök vizsgálatára ezért 17 fős állománynyal két csoportot szerveztek („b" és „g" jelzéssel), amelyek a csendőrök háborús bűneivel kapcsolatban 1958. őszére készítették el első jelentéseiket. A nyomozáson belül az NSZ háborús bűnei külön kategóriát alkottak, s a vizsgálatok lezárultáig, 1960. február 13-ig összesen 61 egykori NSZ-tag felderítésére került sor.107 Az 1956-os megtorlások során az NSZ háborús bűneivel kapcsolatban elsőként Karabélyos Imre és társai ügyét tárgyalta a Katonai Bíróság. Karabélyost 1959. február 27-én tartóztatták le, majd a vizsgálati szakasz során elérték, hogy a korábbi igazoló nyilatkozatokat azok aláírói visszavonják. (Megjegyzendő, hogy Karabélyos a forradalom során a BM szerint mindvégig balassagyarmati otthonában tartózkodott, míg szovjet állampolgárságú felesége a szovjet intervenciót követően tolmácsként működött közre a megszállók és a megszállottak között.) Karabélyos Imre és társai ügyének tárgyalására 1959. július 22. és 24. között került sor és Karabélyost (I. г.), valamint — az időközben Romániától kikért — Mikulich Tibort (II. r.) halálra ítélték, míg Várszegi Kálmán (III. r.) nyolc év börtönbüntetést kapott.108 Ugyancsak 1959-ben tárgyalták Binder Gusztáv és társai ügyét, amely során további két halálos (Major János és Horváth Sándor volt csendőr főtörzsőrmesterek) és két életfogytiglan tartó (Binder Gusztáv csendőr százados és Horváth Sándor csendőr főtörzsőrmester) ítéletet hoztak.109 Az NSZ tárgyában az utolsó összefoglaló jelentés 1966. július 11-én készült el, kibocsájtó szerve a Belügyminisztérium III/III/3-b alosztálya volt. Addigra háborús és népellenes bűntettek elkövetése miatt a Nemzeti Számonkérés szervezete tagjai közül nyolc főt végeztek ki. A fentiekben a Nemzeti Számonkérés szervezete történetét próbáltam rekonstruálni, amely során elsősorban a háború után felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvekre és a közzétett visszaemlékezésekre támaszkodtam. Ebből kifolyólag sajnos számos, általam közölt adat nem teljesen megbízható, illetőleg kiegészítésre szorul. A szervezettel kapcsolatos eredeti, töredékes forrásokat a Magyar Országos Levéltár őrzi K-775 (nyilas Belügyminisztérium) és K-164 (NSZK-Parancsnokság) számú gyűjtő alatt. Ezek nagy része azonban a szervezet 1945-ös működésére vonatkozik és csak részletadatokkal szolgálnak az utókor számára. A szervezet eredeti iratállományát — a Belügyminisztérium háború utáni felderítése szerint — Simonyi József csendőr alezredes vonaton Theresienstadtba 107 Kovács im., in: Katonai perek 138. 108 T H y. 145705. 331-352. 109 T H V-145975. n.
