Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
116 ALESSANDRO ROSSELLI lernek is. Az 1934. február 6-i párizsi, majd a néhány nappal későbbi bécsi történések után a francia jobboldal soraiban egyeseknek lehetett az a kísértésük, hogy úgy tegyenek, mint Dollfuss, vagyis, hogy létrehozzanak egy erős államot, mint amilyen Olaszországban, Németországban és legutóbb Ausztriában is létrejött. Ez természetesen nem elhanyagolható veszélyt jelent a francia kommunisták számára.29 Néhány napos kihagyás után az FKP lapja ismét érdeklődéssel fordul az osztrák válság felé, amikor Ausztria újra egy olasz-német konfliktus kereszttüzébe kerül. Ti. olasz részről elhangzik egy fenyegető kijelentés Németországnak címezve: amennyiben az megkísérelné annektálni Ausztriát — ahol egyébként az első ízben klerikál-fasisztának definiált Dollfuss-kormány van továbbra is hatalmon —, akkor Olaszország nem maradna tétlen.3 0 Természetesen a francia lapban az effajta kijelentéseket az egyre növekvő háborús veszély jelének tekintik. Hasonlóképpen értelmezik néhány nappal később a Dollfuss, Gömbös és Mussolini közti tárgyalások tényleges megkezdését Rómában, ti. arra számítanak, hogy a tárgyalások eredményeképpen létrejön a három országot összefogó politikai blokk, amely újabb feszültségforrást jelent majd Közép-Európában, nem beszélve — szerintük! — a Habsburg-restauráció tervéről.3 1 Ezzel az állásfoglalással együtt adnak hírt egy munkásokból álló vizsgálóbizottság Ausztriába indulásáról, melyet az osztrák helyzetet értékelő 1934. március 2-i nagygyűlés után küldtek ki a párizsi Salle Bullier-ban.32 Hogy milyen eredményre jutott ez a bizottság, azt az FKP lapja nem mondja meg. Ez mintegy jelzi, mennyire kevéssé bíztak abban, hogy a bizottság valóban nyugodtan vizsgálódhat Ausztriában az 1934. február 12-i események kapcsán. Az osztrák helyzet újabb ürügyként szolgál az SPÖ elleni támadáshoz, amelyet árulással vádolnak: ha ugyanis a szocialisták megtettek volna mindent, hogy megakadályozzák a munkások felfegyverzését, ők fegyveres harcban legyőzhették volna Dollfusst.3 3 Mint látjuk, az osztrák szociáldemokráciáról kialakított negatív megítélés nem változik. Az Ausztriában kialakult helyzet ismét visszatér a lap címoldalára, amikor a francia külügyminiszter, Louis Barthou Brüsszelben, Varsóban és Prágában tett látogatásáról tudósítanak. Miként várható volt, ez a látogatás a lapban újabb alkalmat kínál a francia külpolitika egésze elleni támadáshoz. Ugyanis Barthou-nak a három szövetséges államban tett látogatása egyáltalán nem a véletlennek köszönhető: az a célja, hogy újra megerősítse a francia szövetségeseket a német-lengyel szerződést követően. De van egy másik célja is: az ti. hogy szembeszegüljön az olaszok kísérletével, akik egy új olasz-osztrák-magyar blokk létrehozásán fá-29 Érdemes megemlíteni, hogy az FKP legnevesebb történészei — mindketten, bár eltérő okokból, nagyon kritikusak a párttal szemben — teljesen figyelmen kívül hagyják mind az 1934. február 12-e utáni ausztriai helyzetet, mind annak kikerülhetetlen hatását a francia helyzetre: Jacques Fauvet: Histoire du Parti Communiste Français: De la guerre à la guerre, 1917-1939, Paris, Fayard 1964; Philippe Robrieux: Histoire intérieure du parti communiste, I: 1920-1945, Paris, Fayard 1980. 30 D. R. (Daniel Renoult) cikke, „L'Humanité", 1934. III. 6. 31 D. R. (Daniel Renoult) cikke, „L'Humanité", 1934. III. 13. A római találkozó eredményeiről, melyek a francia kommunisták legsötétebb elképzeléseit látszanak igazolni, lásd még itt a 25. jegyzetet. 32 „L'Humanité", 1934. III. 13. — Összefoglaló a Salle Bullier-i nagygyűlésről: „L'Humanité", 1934. III. 2. 33 „L'Humanité", 1934. III. 14.
