Századok – 2002
Közlemények - Kovács Zoltán András: A nemzeti számonkérés szervezete V/1131
1134 KOVÁCS ZOLTÁN ANDRÁS K. Z. A.] sértik, vagy veszélyeztetik, tekintett nélkül arra, hogy a bűncselekmény elkövetői katonai, vagy polgári egyének."H A nyilas hatalomátvételt követő, belügyi intézményrendszer átszervezése során az Államvédelmi Központot — Vajna belügyminiszter korábbi szándékainak megfelelően — felszámolták.1 2 Feladatait a Belügyminisztérium VII. (közbiztonsági és igazgatásrendészeti) osztálya vette, amelynek vezetésével 1944. október 16. után Hajnácskőy László csendőr ezredest1 3 bízták meg. A Nemzeti Számonkérés szervezete hivatalosan az osztály „d" (politikai) alosztályát1 4 egészítette ki, mint a BM VII/d-nek alárendelt, de önállóan működő hatóság.1 5 Az NSZ függetlenségét a nemzetvezető rendelete is hangsúlyozta, leszögezve, hogy a testület, „a Belügyminiszter politikai államtitkára útján, közvetlenül a Belügyminiszternek"^ van alárendelve. Vagyis Ládayn és Vajnán keresztül az NSZ közvetlenül a kormányfő irányítása alá tartozott, kiiktatva a BM VII. osztály és a BM VlI/d alosztály (pk.: Ugray Gábor csendőr ezredes17 ) vezetőit egyaránt. Amikor Hajnácskőy ezredes, a VII. osztály parancsnoka megkérdezte Orendytől, hogy honnan ered az >r NSZK" elnevezés, állítólag csak annyit válaszolt, hogy „nem szabad kérdezni",18 A szervezet függetlenségét hangsúlyozó törekvések jegyében az NSZ parancsnokát egyidejűleg csapatparancsnoki jogkörrel ruházták fel és a testület tagjait kiemelt anyagi juttatások illették meg: számukra Szálasi kormányfő — tekintet nélkül a rendfokozatra és a fizetési kategóriára — havi 50 pengő ún. NSZ-pótdíjat rendszeresített. Később ezt a pótdíjat a pénzügyminiszter közbenjárására — valószínűleg pénzügyi források hiányában — megszüntették. 11 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K-775 1-1. sz. n. Közzétette: Szakály Sándor im. 104. 12 Magyarország a második világháborúban. Lexikon A-Zs. [főszerk.: Sipos Péter, szerk.: Ravasz István] (Budapest, 1997., a továbbiakban: Lexikon) 19. 13 Hajnácskőy László (Budapest, 1895. június 9. - Budapest, 1947. február 27.) Hajnácskőy csendőrtiszti pályafutása a szentendrei szárny parancsnokaként kezdődött. Az 1930-as évek elején értesült egy helyi, baloldali szervezkedésről, s tanulmányozni kezdte a politikai detektívek munkáját. Itt szerzett tapasztalatait felhasználva működött közre a csendőrség nyomozó alosztályainak és a Csendőrség Központi Nyomozó Parancsnokságának megszervezésében, amelynek első parancsnoka lett. Később a VKF/2. „Def' alosztályához, majd 1942-ben az Államvédelmi Központhoz vezényelték. 1944-ben a IV (pécsi) Csendőrkerület Központi Parancsnokságának parancsnoka volt. Október 27-én Király Gyula csendőr alezredestől átvette a BM VII. osztályának vezetését. E minőségében volt — többek között — tagja a Kiss János altábornagy és társai perét tárgyaló haditörvényszéknek is. 1946. február 15-én a Politikai Rendészeti Osztály nyomozói letartóztatják. A budapesti népbíróság 1946. november 22-én kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. 14 A Belügyminisztérium VII. osztályának „d" alosztályát Jaross Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere hozta létre 1944. június 9-i rendeletével, amellyel — a hatékonyabb működés érdekében —• egyesítette a rendőrség és a csendőrség állambiztonsági szolgálatait. Ennek megfelelően a BM VlI/d alosztályon (pk.: Ugray Gábor csendőr ezredes) belül megszervezték a rendőrségi (pk.: Zurányi Rudolf rendőrtanácsos) és csendőrségi (pk.: Beodray Ferenc csendőr alezredes) csoportokat. A VII. osztály alárendeltségébe tartozott az „a" közbiztonsági, a „b" igazgatásrendészeti (1943-ig csendőrségi szolgálati) alosztály, valamint „c" alosztályként a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH), amely — az NSZ-hez hasonlóan — szintén önálló hatóságként működött. 15 Randolph L. Braham: A népirtás politikája - A Holocaust Magyarországon. (Budapest, 1997.) 415. 16 MOL K-775. 1-1. 1945. sz. п., idézi: Szakály im. 104-105. 17 Honvédségi Közlöny. (1944. évf. /29. sz.) 557. 18 TH V-96915/1. 150.
