Századok – 2002
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Bethlen István miniszterelnök bizalmas körlevele a főispánokhoz 1922 szeptemberében V/1115
BETHLEN ISTVÁN MINISZTERELNÖK KÖRLEVELE 1121 MAGYAR KIRÁLYI MINISZTERELNÖK 7.601/M.E.I. Másolat BIZALMAS! KIZÁRÓLAG SAJÁT KEZÉHEZ! Méltóságos Főispán Úr! Oly célból, hogy a központi kormányzat és a törvényhatóságokként tagolt kormányzat között a kölcsönhatás meg legyen, szükséges egyrészt, hogy a központi kormányzat ezen helyi kormányzatok élére rendelt politikai bizalmi szerveit: a főispánokat tájékoztassa azokról a politikai feladatokról és célokról, amelyek időnként a kormányzati politika előterében állanak, hogy ezen tájékoztatások alapján a kormányzatnak vidéki exponensei kellő módon hathassanak a vezetésük alatt álló tagozat politikai, társadalmi és közgazdasági életére, másrészt azonban szükséges az is, hogy a központi kormányzat kellő módon és részletesen értesüljön mindazokról a fontosabb mozzanatokról, amelyek az általa irányított politika szempontjából jelentőséggel bírnak, és amelyekre a központi kormányzatnak irányító közrehatása — ha egységes, hatékony és építő munkát akar végezni — elmellőzhetetlenül szükséges. Ennek az elvnek megfontolása mellett szükségét érzem annak, hogy Méltóságod figyelmét felhívjam a nemzet konzervatív erőinek mielőbb megkezdendő szervezésének szükségességére s ezen szervező törekvés keretében néhány olyan fontos momentumra, amelynek figyelemmel tartása és a törvényhatósági közéletbe való bevezetése mellett lehetővé válik a központi kormányzat részére az, hogy politikai célkitűzéseiben maga mögött érezze a törvényhatóságokra tagolt nemzeti közvéleményt s a nemzeti erőnek minden tartalékát. Nyert értesüléseim szerint ugyanis a nemzeti tradícióinkat bomlasztó törekvések — ha itt-ott burkolt formában is —, de ismét jelentékenyebben mutatkoznak. Különösen a mukásrétegek azok, amelyeken a destruktív izgatások hatása erősen érezhető. Ezen izgatásoknak a célja az, hogy a közös építő munkára irányítható erőket dekomponálják s másrészt célja az, hogy a szétbomlasztás révén olyan erőket tegyen össze, különösen azokból a rétegekből, amelyek hajlamosak a radikalizmusra és a nemzetköziségre, amely erők aztán később hatásosan szembehelyezhetők a nemzet konzervatív erőivel. Ilyen jelenségek észlelése mellett természetszerű, hogy azt az alapot, amelyen a kormányzat áll, minden rendelkezésre álló eszközzel a kormány munkájában résztvevő minden tényezőnek — így elsősorban a főispánoknak — erősíteniük kell. Szervezkednünk kell nemcsak azért, hogy pártunknak, az egységes pártnak pozíciója biztosíttassák, hogy a törvényhozásban a magyar nemzeti tradícióknak megfelelő irány továbbra is fennmaradjon, hanem tömörülnie kell az egész magyar társadalomnak azért is, hogy minden olyan esetleges kísérletet, mely a múlt forradalmaihoz hasonló jelenségek megismétlésére irányul, már csírájában elfojthasson. Minthogy a szervezkedésnek a legtermészetesebb módja a társadalomnak vármegyénként való szervezése, e mozgalomnak leghivatottabb irányítói a főispánok lesznek.
