Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
1102 A. SAJTI ENIKŐ tetésre ítélték, mint a becskereki cukorgyár egyik vezetőjét, aki pedig a háború alatt igen sokat tett a szerbek megmentése érdekében, és Becskerek határában küldöttséggel várta a Vörös Hadsereg bevonulását. A vád Várady és a cukorgyár másik tulajdonosa ellen az volt, hogy cukrot szállítottak a német hadsereg számára. A Torontál c. régi, nagy hagyományokkal rendelkező lap tulajdonosnőjét azért ítélték 3 évi kényszermunkára és vagyonelkobzásra, mert a német hatóságok közleményeit magyar nyelven leadta, nyomdájában pedig németnyelvű felhívásokat, hivatalos iratokat nyomtattak. Sokkal rosszabbul járt a Délvidéken megjelent egyetlen szerb nyelvű napilap, a Nova Posta szerkesztősége, valamennyiüket a „megszálló fasiszta magyar hatóságokkal" történő kollaborálás vádjával kivégezték, valamint az újvidéki jobboldali napilap, a Reggeli Újság főszerkesztőjét, André (vitéz Arvai) Dezsőt is.125 A Jugoszláviában kisajátított magyar érdekeltségű vállalatok és pénzintézetek kapcsán 1946. szeptember 10-én a külügyminisztérium kezdeményezésére tárcaközi értekezletet tartottak, amelyen a miniszterelnökség, a pénzügyminisztérium, az iparügyi minisztérium, a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GyOSz), a Hitelbanknak, a Becskereki Cukorgyár Rt., valamint a Nasici Fakitermelő Rt. képviselői vettek részt.12 6 A GyOSz képviselője szerint főleg az ellenséggel való együttműködés címén hozott bírói ítélettekkel kobozták el a vállalati vagyont, de ilyen együttműködésnek minősítették a magyar hatóságok által hozott rendelkezések betartását is. Hadinyereség címén olyan összegű adót vetettek ki, amelyek révén a vállalatok csődbe mentek. S végül, mint mondta, felhasználták azt a módszert is, hogy elrendelték a részvények letétbe helyezését, s ha ezt nem tették meg, a részvények az államra szálltak. Mivel igen sok kistulajdonos elmenekült az országból, ennek a felhívásnak eleve nem tudtak eleget tenni. Szerinte „ezek a rendelkezések a magyar vagyont súlyosabban érintik, mintha egyszerűen államosításról lenne szó, most akkor a jugoszláv államnak bizonyos kártalanítást vállalnia kellene." Azt kérte, hogy a magyar kormány tegyen erélyes lépéseket a magyar vagyon védelmében. Felvetődött az értekezleten az a probléma is, hogy a jugoszlávok túl hamar kezdték el a magyar vagyonok elkobzását, mivel erről a béketárgyalásokon csupán az álláspontok egyeztetése folyik. A szovjetek szerint az együttműködés címén elkobzott vagyonokat vissza kellene adni, az angolok az elkobzást bizonyos feltételekkel megengedhetőnek tartják, de még nem tisztázták, hogy lehet-e jogi személyek kapcsán háborús felelősségről beszélni. Olyan elképzelések is voltak, hogy vitás kérdésekben a három nagyhatalom budapesti követi tanácsa fog dönteni. Mint már utaltunk rá, a magyar kormány nagy viták után 1946 június végére elkészült gazdasági békejavaslatai nem foglalkoztak a magánkézben lévő vállalatok vagyonjogi kérdéseivel, csupán az Ausztriába, Csehszlovákiába és Németországba hurcolt nemzeti vagyon visszaszolgáltatását, köztük a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaadását kérték.12 7 Az értekezlet mindössze végül abban állapodott meg, hogy az érdekképviseletek kimutatást készítenek a jugosz-125 MOL XIX-A-l-n-"Z"677-1946.4.d.; Z-3370-1946.6.d. Várady Imre fiát ezzel egy időben a becskereki magyar kereskedelmi iskola igazgatójának nevezték ki. 126 MOL XIX-A-l-n-"Z"3029-1946.6.d. 127 Balogh Sándor: i.m. 187-191.; A magyar jóvátétel és ami mögötte van... 104-116.
