Századok – 2002
Közlemények - Roselli Alessandro: A francia munkásmozgalom és az 1934. februári és júliusi osztrák politikai válság I/111
112 ALESSANDRO ROSSELLI felkelés leverését.4 Ugyanakkor a francia kommunista orgánum csak a hírek közlésére szorítkozik (ti. a kormányellenes fegyveres felkelés kirobbanásán túl beszámol a bécsi szociáldemokrata polgármester elmozdításáról és a szocialista székházakban elrendelt házkutatásokról), de — legalábbis egyelőre — nem kommentálja az eseményeket.5 Ez a semlegesség azonban csak látszat. Noha később még hangsúlyozzák is ezt a semlegességet,6 erre rögtön rácáfol a francia kommunisták első állásfoglalása a kérdés kapcsán, ti. mikor megvádolják az osztrák szocialistákat, hogy egy sor árulást követtek el saját munkásmozgalmukkal szemben.7 Különben a szociáldemokráciával szembeni ekkori polémia nem más, mint az előző polémia folytatása: vagyis mind emeltebb hangnemben folyik. Hamarosan konkrétan is megnevezik, miben áll az osztrák szociáldemokrácia árulása: hogy ti. 1927-től kezdődően minden áron megállította a munkásmozgalom akcióját, ugyanabban az évben — állításuk szerint — megakadályozott egy győzelemre vivő munkásfelkelést, és mindezt — hangsúlyozzák — teljes egyetértésben a Szocialista Munkás Internacionáléval (SZMI).8 De már akkor is világos volt egy dolog: az FKP napilapja, még ha erőteljesen polemizál is az osztrák szociáldemokráciával és a Szocialista Munkás Internacionáléval, óvatosan kerüli, hogy támadja a Francia Szocialista Pártot, amellyel az 1934. február 14-i párizsi események után nem akar szakítani, s még kevésbé akarja elúszni hagyni az egységfront létrehozásának lehetőségét. Noha nem kerül sor nyílt polémiára a francia szocialistákkal, mindez nem jelenti azt, hogy az FKP napilapja ne foglalkozna az Ausztriában történtekkel. Leközlik az Osztrák Kommunista Párt általános sztrájkfelhívását, és egy cikket is publikálnak az osztrák válságról, amelyben nem csak azt taglalják, milyen veszélyeket rejt magában ez a helyzet egész Közép-Európára nézve, hanem előrevetítik — igazat szólva, igen-4 Az 1934. február 12-15 közti eseményekről vö. Enzo Collotti: Considerazioni sull'austrofascismo, in „Studi Storici", 4, 1963. október-december, 709 és 725-726. Id.: La sconfitta socialista del 1934 e l'opposizione antifascista in Austria fino al 1938, in „Rivista storica del socialismo", 1963 (20), 398-400. Id.: Il fascismo e la questione austriaca, in „II Movimento di Liberazione in Italia", 1965. október-december (81), 13-14. A témával kapcsolatos két újabb tanulmány Gerhard Botz: Ideali e tentativi di Anschluss prima del 1938, in II caso Austria (szerk. Roberto Cazzola és Gian Enrico Rusconi), Torino, Einaudi 1988, 7. és Id.: Fascismo e autoritarismo in Austria, in II caso Austria, 39-40, 43-44. Egy szemtanú véleménye az 1934. február 12-i eseményekről, Carlo Di Nola: Italia e Austria dall'armistizio di Villa Giusti (1918. november) all'Anschluss (1938. március), in „Nuova Rivista Storica" 1960. május-augusztus (II), 256-267. A szerző kereskedelmi tanácsosként működött Bécsben, majd Budapesten 1923-1938 között. 5 „L'Humanité", 1934. П. 13. A Bécsben, 1934. februárjában zajló események előkészületeiről E. Collotti: Considerazioni sull'austrofascismo, 725. Id.: La sconfitta socialista..., 394-395. G. Botz: Fascismo e autoritarismo in Austria, 41^42. С. Di Nola: Itcdia e Austria, 249-254. 6 „L'Humanité", 1934. II. 14. A cikk csak a Bécsben zajló Dollfuss elleni fegyveres felkelés folytatásáról számol be. 7 Marcel Magnien cikke, „L'Humanité", 1934. II. 14. Nincs pontosítva, miben is áll az osztrák szocialisták árulása, amely utat nyitott volna Dollfuss repressziójának. 8 André Marty cikke, „L'Humanité", 1934. II. 15. A történészek ezen feltételezett árulásokat — sokkal objektívebben — inkább illúziónak nevezik. Efféle illúzió 1927 után is megmaradt az osztrák szociáldemokraták részéről a tekintetben, hogy demokratikus keretekben együtt tudnak élni egy katolikus párttal, amelyet előbb Seipel, majd 1932-től Dollfuss vezetett tekintélyelvű irányultsággal. Vö. E. Collotti: Considerazioni sull'austrofascismo, 707-716. Ausztria általános helyzetéről vö. C. Di Nola: Italia e Austria, 234-254. G. Botz: Fascismo e autoritarismo in Austria, 26-33. Kritikusabb az osztrák szociáldemokráciával szemben (bár így is hatalmas előrelépés a szovjet történetírásban) V M. Lejbzon - K. K.Sirinja: Il VII. Congresso dell'Internazionale Comunista, Roma, Editori Riuniti 1975, 51-53. Mérsékeltebb hangot üt meg Milos Hájek: Storia dell'Internazionale Comunista (1921-1935), Roma, Editori Riuniti 1975, 238-239.
