Századok – 2002

Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061

1074 A. SAJTI ENIKŐ tük, részt vett a békeelőkészítéshez szükséges szakmai anyagok elkészítésében, már jóval korábban kialakult az az álláspont, hogy mivel a jugoszláviai magyarok helyzete „örvendetesen" alakul, már az előkészületek során levehető az egyeztetések napirendjéről a jugoszláviai magyarság kérdése. Annál is inkább, mivel „a potsdami konferencia által kilátásba helyezett belgrádi magyar misszió a két országot közel fogja hozni egymáshoz, hogy nemzetiségpolitikai szempontból is a legszívélyesebb relációk fognak bennünket egymáshoz fűzni."3

2

Ennek szellemében hangolódott át a délvidéki magyarok helyzetével kapcsolatos kormányzati munka is. „A jugoszláv-magyar viszony fejlődése és eseményei 1944 ősze óta" címet viselő, a miniszterelnökség kisebbségi osztályán 1945 december 28-án készült terjedelmes tanulmányban már egyenesen ezt olvashatjuk: „1944 őszén a jugoszláv hadsereg csapatai felszabadították a Bácskát és onnan a magyarok nagy része a kivonuló magyar csapatokkal együtt eltávozott. Bácskába azok tértek vissza, akik esztendőket töltöttek a hegyekben és erdőségekben. Ezek különböző mértékkel mérték a magyarokat és belátták, hogy az 1941-es események a régi magyar hadsereg túlkapásai voltak. így igen kevés embert vontak csak felelősségre. [Kiemelés tőlem, S. E.] Az új Jugoszlávia népuralomra rendezkedett be és a központi hatalomban a magyarság számaránya szerinti képviseletet kapott. Megnyíltak a magyar- iskolák is és a magyarok olyan kedvező helyzetbe kerültek, amire gondolni sem mertek."3

3

Mérvadó, általános véleményként fogadták el, hogy a bácskai magyarok úgy vélik, „hogyha nem a partizánok, hanem történetesen a csetnikek kerekednek felül, akkor a magyarságnak ma a Bácskában hírmondója se maradt volna."3

4 S ha a kivégzések miatt nem is, az internálások megszüntetéséért Gyöngyösi János külügyminiszter például szót emelt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) jugoszláv missziójának vezetőjénél, Obrad Cicmil ezredesnél. Cicmil 1945. szeptember 17-én kereste fel hivatalában Gyöngyösit és az Olaszországgal szembeni jugoszláv területi követelések kérdésében elfoglalt magyar álláspontról érdeklődött. Miután Cicmil biztosította az egyenes válasz elől kitérő külügyminisztert, hogy hajlandók lesznek a kikötők használata és a tranzit forgalom kapcsán Magyarországnak a legnagyobb kedvezményt megadni, és „a jugoszláv kormány a maga részéről Magyarországot a béketárgyalásoknál és a béke előkészítésében, de azonkívül is, minden olyan kérdésben hajlandó támogatni, amely Jugoszlávia érdekeivel nem ellenkezik." Gyöngyösi kérte, hogy a magyar hadifoglyok szabadonbocsájtása mellett bocsássák szabadon „azokat a civil magyar itnernáltakat is, akik nem háborús bűnösök". Cicmil erre ígéretet tett - azt azonban nem tartotta érdemesnek közölni a magyar külügyminiszterrel, hogy az internáltak ügyének felülvizsgálata már hónapokkal korábban megkezdődött.35 A magyarságot ért retorziók elleni kevés tiltakozás közé tartozik a 42 jugoszláv fogságba esett székely telepes ügye is, akikről eddig úgy tudta a közvélemény, hogy agyonlőtték őket. A Volgységi Telepesek Központi szövetkezete nevében Bodor György telepítési kormánybiztos fordult 1945. december 7-én a minisz-32

MOL XIX-A-l-n-"Z"252-1945.3.d. 33

MOL XIX-A-l-n-"Z" 79-1945.3.d. 34

MOL XIX-J-1 -a-IV-108-71/Bé. 1946. 35

MOL A Külügyminisztérium bizalmas iratai. 29/h-5.pol.-1945.38.d Jugoszlávia TÜK 1945-1964. I. XDCJ-l-j-Jug-