Századok – 2002
Tanulmányok - A Sajti Enikő: Impériumváltás; magyarellenes megtorlások; kitelepítések és a konszolidáció feltételeinek kialakulása a Délvidéken 1944–1947 V/1061
A DÉLVIDÉK 1944-1947 KÖZÖTT 1071 és még egy névtelen ferencesrendi atyát.2 4 Minden valószínűség szerint ezek a nevek is Mindszenty Jószef hercegprímáson keresztül jutottak el a kormányhoz csakűgy, mint az atrocitásokról készített, délvidéki menekültek által készített feljegyzés is, amit a bíboros 1946. július 17-én juttatott el Gyöngyösi János külügyminiszterhez.2 5 A feljegyzést délvidéki magyarok készítették, közülük az egyik az újvidéki internálótáborból szökött meg, nevüket azonban nem ismerjük. A magyar történetírásban közismert, hogy Mindszenty drámai hangú pásztorlevélben ítélte el 1945. október 15-én a szlovákiai magyarság kitelepítését - a jugoszláviai magyarság helyzetére vonatkozóan elégségesnek tartotta a kormány informálását a hozzá eljuttatott hírekről. A feljegyzés ismeretlen készítői 50-60 ezerre becsülték az áldozatok számát. Külön is megemlítették a táborok közül a járekit, ahol naponta szerintük 80 ember halt meg. Ok már a kalocsai egyházmegye 16 pap áldozatáról írnak. Egy, a külügyminisztériumban békeelőkészítés céljából még 1945. október 16-án készített feljegyzés pedig 40 ezerre teszi az áldozatok számát, egy másik, 1946. október 20-án Nagy Ferenc miniszterelnök számára készített feljegyzés pedig 30-35 ezerre. Horváth József Bácskából Szegedre menekült ügyvéd 1946 februárjában ugyancsak Gyöngyösihez eljuttatott levelében mintegy 30 ezer áldozatról ír, míg a miniszterelnökség békeelőkészítő osztályán 1945. november végén készített irat készítője szerint „állítólag" 20 ezer volt a magyar áldozatok száma. A miniszterelnökség kisebbségi osztálya által a békeelőkészítés céljából 1949 őszén Jugoszláviáról készített egyik anyagban ez a megfogalmazás szerepel: „leellenőrizhetetlen hírek szerint a Vajdaságban cca 40.000 körüljár a kivégzett magyarok száma. A jugoszláv határzár és a Jugoszláviába való utazások elé gördített szinte áthidalhatatlan nehézségek lehetetlenné teszik, hogy betekintést nyeljünk ebbe a kérdésbe."2 6 A magyar kormányhoz különféle forrásokból eljutott, de minden esetben becsléseken alapuló számok tehát 60-20 ezerig terjedtek. Magyarországon leginkább a Cseres Tibor által említett, és két katolikus plébános, Szűcs Márton és Kovács József adataira épülő szám, a 40 ezer rögzült. Mindszenty és Cseres forrásai tehát valószínűleg azonosak. Sulyok Dezső volt kisgazdapárti képviselő emigrációban írt visszaemlékezésében ugyan számot nem említ, de kemény szavakkal írja le a „bosszúbrigádok" mészárlásait. Grősz József kalocsai érseknek egyházmegyéje elmenekült papjai számoltak be a történtekről, ő is bosszúról, és az áldozatok nagy számáról írt naplójában. Illyés Gyula 1945. május 27-én azt jegyezte fel naplójába, hogy 30 ezer magyart öltek meg a Délvidéken, június 5-én pedig negyvenezerről tesz említést.2 7 24 MOL Külügyminisztérium Békeelőkészítő osztály iratai XIX-J-l-a-IV-109-40178/Bé-1945.55.d. A későbbi kutatások kiderítették, hogy az ismeretlen ferences atyát Kovács Kristófnak hívták, Weinert Péter palánkai plébános az internálótáborban halt meg, Varga Endre tóbai (Toba) plébános pedig még kihallgatásakor hunyt el. Matuska Márton: Vajdaság mártír papjai. In.: S nem törődtök vele, a holnap mit őröl... 219-221. 25 MOL XIX-J-l-a-IV-109-1981/Bé.-1946.55.d. 26 MOL XIX-J-l-a-IV-104-jugoszláv-40.171/Bé-1945.54.d., MOL XIX-J-l-a-IV-109-495/Bé-1946.55.d.; IV-104-40.952/Bé-1945.54.d.; IV-110-40862/Bé-1945.55.d. valamint MOL Miniszterelnökség Kisebbségi és nemzetiségi osztályának iratai 1945-1948. XIX-A-l-n-"Z"-3045/1946.6.d. 27 Cseres Tibor: i.m. 242-247. E számításokkal kapcsolatos kritikát lásd A. Sajti Enikő: Döbbenet és hitelesség. Magyar Napló, III. évf. 12. sz. 1991. október 4. 36-38. Sulyok Dezső: A magyar tragédia. I. rész. A szerző kiadása 1945. 156-157. Grősz érsek naplója 1944-1946. Sajtó alá rendezte:
