Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
1028 SIPOS JÓZSEF arról lehet szó, hogy a KNEP-ből néhány képviselő „egyénileg csatalakozik a kibővített Kisgazdapárthoz." Ezért a disszidensek február 1-én lezárták „csatlakozó ívükön az aláírások sorát." Ezt február 2-án délután Fáy Gyula, Gyömörey György és Karaíiáth Jenő képviselők adták át a Kisgazdapárt vezetőségének. 2-án este pedig Bethlen miniszterelnök és Klebelsberg belügyminiszter vezetésével megjelentek a párt Esterházy utcai klubjában, ahol a párt képviselői nagy ovációval fogadták őket. Kíséretében voltak.- Ereky Károly, Fáy Gyula, Gyömöry György, Jármy József, Karafiáth Jenő, Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter, Korányi Frigyes báró, Tasnádi Kovács József, Magyar Kázmér, Mahunka Imre, Mikovényi Jenő, Nagy János (egri), Pálfy Dániel, Pröhle Vilmos, Putnoky Móric, Ráday Gedeon gróf, Rupprecht Olivér, Sallay János, Szádeczky-Kardoss Lajos és Széchényi Viktor gróf. A betegen fekvő Kenéz Béla levélben mentette ki távolmaradását.127 Bethlennel együtt tehát 22 képviselő csatlakozott a Kisgazdapárthoz. Közülük Ereky Károly és Tasnádi-Kovács József pártonkívüli, Szádeczky-Kardos Lajos pedig a KNEP képviselője volt. A vacsora közben Nagyatádi Szabó üdvözölte a megjelenteket: visszaemlékezve az 1920 júliusában megalakított egységes pártra, most azt állította, hogy azt az intrikusok bontották meg 1921 februárjában. Örömmel üdvözölte az „egységes párt megszületését, mert létrehozásában a Kisgazdapárt erősen tevékenykedett és meghozott minden áldozatot. A született kisgazdák sohasem törekedtek osztályuralomra, — mondotta, — mert tudják azt, hogy az intelligenciával karöltve kell dolgozniuk és Magyarország vezetésének az intelligencia kezében kell maradnia. " Ez világos beszéd volt, mert altkor az intelligencián elsősorban az uralkodó osztályokat értették. Tehát a parasztpolitikus elfogadta, hogy az ország vezetésének az ő kezükben kell maradni. Ez volt a nagy kompromisszum, amelyet neki, a liberális agrárdemokratának el kellett fogadnia. Válaszában Bethlen rámutatott, hogy már most, de a jövőben is sokan azzal gyanúsítják a kormányzópárthoz csatlakozókat, hogy ezzel mandátumukat és „politikai hatalmukat" biztosítják. „Nem ez a meggondolás hozta őket ide, — mondotta, — hanem annak a szükségességnek a felismerése, amit nagyatádi Szabó István hangoztatott, hogy a „magyar intelligenciának a magyar gazdatársadalommal együtt kell az ország talpra állításán dolgozni." Ezért nem szabad megengedni, hogy éket verjenek közénk. Azoknak pedig, „akik annyira ragaszkodnak a konzervatív eszmékhez, hogy a régi alkotmányból folyó kiváltságukra gondolnak" azt üzente, hogy „a demokratikus fejlődést nem lehet megakasztani. Minél szélesebb rétege vesz részt а magyarságnak a politika intézésében, annál hatalmasabb az az erő, amely az ország haladását elősegíti." E beszéd is mutatja Bethlen pragmatizmusát és politikai rugalmasságát. Belátta, hogy a trianoni Magyarországon, az adott belpolitikai erőviszonyok között ki kell szélesíteni a hatalom sáncait, csak így biztosíthatja továbbra is az uralkodó osztályok hatalmi túlsúlyát. Szijj Bálint, — mint a párt alelnöke, — kérte Bethlent, hogy „azt a zászlót, amelyet kezébe ragadott,(!) vigye győzelemre. Fáy Gyula, a disszidensek egyik vezetője hangsúlyozta: valóra kell váltani a „keresztény gondolatot és a nemzeti eszmét. " Az úton pedig, amelyen az „országnak haladnia kell, ez az agrár eszme. " 127 Új Nemzedék, 1922. II. 1. Sokszorosított másolat. - MOL. MTI. 1922. február 3. Először közli Nemes: i.m. 265.
