Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
NAGYATÁDI SZABÓ ISTVÁN ÉS A KISGAZDAPÁRT.. 1009 A párt elégedetlenkedő tagjainak megnyugtatására a Bethlennel való tárgyalás után Nagyatádi Szabó kijelentette: „A választójog kérdésében még nincs megegyezés," mert annak tervezete még előkészítés alatt van. „A miniszterelnök régi tervéhez híven előbb a párt vezetőivel, azután a párt plénumával fogja megismertetni a tervezetet."7 6 12-én pedig a választójogi törvényjavaslatról így nyilatkozott: azt „még nem láttam. Én minden esetre ragaszkodom a községenkénti titkos választójoghoz. A lajstromos választójogról nem mondhatnám, hogy elfogadom," de az a párt „szempontjából nem is volna kívánatos. Ha már a kisebbség képviseletéről beszélünk, akkor helyesebbnek tartanám, hogy a kerületenként beküldött képviselőkön felül a kisebbségben maradt szavazatokat az egyes társadalmi rétegek foglalkozása szerint és a szavazatok arányában egyenlően osztanák fel. így a fennmaradó szavazatokkal valamennyi társadalmi réteg küldhetne képviselőket a Házba. Természetesen az így beküldendő képviselők száma nem lehetne több, mint a Ház tagjainak egyharmada. A kisebbség ilyen módon is megfelelő képviselethez jutna." Követelte a választókerületek beosztásának megváltoztatását is,mert a „mostani állapot igazságtalan és aránytalan a szavazatok számának szempontjából."7 7 Nagyatádi Szabó tehát elismerte, hogy a lajstromos szavazás nem volt érdeke a Kisgazdapártnak. Nem mondta ki, hogy miért? Mert a legerősebb pártként a legtöbb vidéki választókörzetben jó eséllyel indult az egyéni mandátumok megszerzéséért. így az ottani választókerületekben a párt ellenfelei maradtak volna alul, de a lajstromos, — mai szóval pártlistás — szavazásnál azok is sok mandátumra való szavazatot szedtek volna össze. Ez országosan csökkentette volna a Kisgazdapárt mandátumainak számát. Ezért nem akarta Nagyatádi Szabó az országos lajstromos szavazást! Az általa tett javaslat viszont demokratikusabb, de egyúttal bonyolultabb is, mint a pártlistákra leadott szavazás. Az a Kisgazdapártnak kedvezett volna. Mert akkor a parasztság volt a legnagyobb társadalmi réteg, ezért a kisebbségi szavazatok elosztása a Kisgazdapártot erősítette volna. Elsősorban a Nagyatádi Szabó vezette liberális agrárdemokrata szárnyat. Január közepéig tehát Nagyatádi Szabó és Bethlen bonyolult és sok szálon futó stratégiai és taktikai küzdelme nem dőlt el. A parasztpolitikus még tartotta magát legfontosabb elveihez, de egyre nagyobb politikai nyomás nehezedett rá: egyrészt Bethlen és a disszidensek részéről, amely kiegészült pártja újkonzervatív, agrárius szárnyának azzal párhuzamosan jelentkező követelésével. Másrészt ezekkel szemben állt a liberális agrárdemokrata szárny Szijj-csoportjának az egységes párt létrehozásától való jogos félelme. Ez részben egybeesett Nagyatádi Szabó félelmeivel. О sem akarta elveszíteni hűséges harcostársait. Ezért is állt ellen egyelőre Bethlen, a disszidensek és az újkonzervatív-agráriusok nyomásának. Ez azonban már nem elégítette ki a Szijj-csoport legradikálisabb tagjait. Január 12-én annak újabb két tagja levélben jelentette be neki a pártból való kilépését. Ezt Nagy Pál és Borgulya Pál a párt eredeti programjától való folytonos eltávolodásával indokolták. Szinte visszhangozták Buza Barna érveit. „így ment a párt lejtőről-lejtőre annyira, hogy a mezőgazdaságot és kereskedelmet teljesen 76 Szózat, 1922. I. 13. 1. 77 Világ, 1922. I. 13. 2.
