Századok – 2002
Tanulmányok - Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt kormányzópárttá bővítése V/989
998 SIPOS JÓZSEF egységes párt megalakítását. Mert — mint mondták — annak 1920 júliusában létrehozott formájáról bebizonyosodott, hogy abban a földbirtokosok semlegesíteni tudták a szélesebb földreformot és demokratikus jogokat követelők törekvéseit. Ezért kijelentették: „amennyiben az egységes párt iránt rajongó ún. mérsékeltek ebbeli akciójukat nem szüntetnék meg, módot fognak nekik nyújtani arra, hogy ezt a mozgalmat a párton kívül folytassák."3 5 Ennek ellenére az újkonzervatív-agráriusok nagy lelkesedéssel fogadták Bethlen beszédét. Nekik érdekük volt az egységes párt megalakítása. Azonban — mint már láttuk — most már ők sem a KNEP-pel és a disszidensekkel való egyesüléssel képzelték el azt, hanem a Kisgazdapárt kibővítésével. Az így létrehozott kormányzópártban ugyanis jelentősebb hatalmi pozíciókat szerezhettek. Ezt bizonyítja az is, hogy január 3-án Rubinek István és csoportja egy „bizalmas értekezlet" után azt kérte Bethlentől, hogy Jelenjen meg a párt holnapi vacsoráján, intézzen újabb felszólítást a párthoz, esetleg lépjen be a Kisgazdapártba, mely esetben ők a maguk részéről garantálják az egységes párt sikerét."3 6 A Szózat, — amely a Gömbös-csoport napilapja volt és Zsilinszky Endre volt a főmunkatársa — a Színarany és salak c. január 4-i vezércikkében kifejtette, hogy Bethlen legfontosabb feladata az egységes párt megalakítása, és egyúttal támogatásukról biztosította. Ez a dzsentri-katonatiszti-hivatalnoki rétegek szabad királyválasztó csoportjainak támogatását is jelentette.3 7 A KNEP Andrássy-Rakovszky csoportja lehetetlennek tartotta az egységes párt megalakítását, „mert ha a gazdapártot annak idején nem sikerült egy táborba forrasztania a Keresztény Párttal, annál kevésbé kecsegtethet sikerrel az a koncepció, — mondták — hogy a gazdapárt és a középpárt között közeledést hozhasson létre a miniszterelnök."3 8 Az Ernszt-Huszár-csoport — mivel vezetői a kormány tagjai voltak — a közvetítő szerepét vállalták a KNEP és Bethlen között. Január 4-én Bethlen tárgyalt Bernolák Nándor és Vass József kereszténypárti miniszterekkel és Ernszt Sándorral. Ennek következményének tekintjük, hogy a KNEP 4-i, esti értekezletén, — ahol Andrássy, a párt elnöke a kormányt és a mellékkormányt, vagyis Gömböséket tette felelőssé a második királylátogatásért és a szabad királyválasztás veszedelméről beszélt és végül bejelentette kilépését a pártból, — először Ernszt, majd Bernolák javasolta: „mind azokat zárják ki a pártból vagy lépjenek ki, akik a királykérdésben a kormánnyal szemben ellentétes álláspontot foglaltak el." A párt többsége azonban nem fogadta el ezt a javaslatot. Az értekezleten csak azt mondták ki, hogy a párt „továbbra is támogatja a kormányt, és nem fogja tűrni, hogy a párt tagjai a jövőben ellenzéki törekvéseket érvényesítsenek."39 Tehát Bethlennek nem sikerült elérnie, hogy a karlisták KNEP-ből való kiszorításával újra megteremtse az egységes kormánypárt fúzióval, tehát pártok egyesítésével való létrehozásának feltételeit. 35 Virradat, 1922. I. 6. 1. 36 Világ, 1922. I. 4. 1. 37 Szózat, 1922. I. 1. 38 Magyarország, 1922. I. 4. 2. 39 8 Órai Újság, 1922. I. 5. Andrássy beszédét és a KNEP-ben történteket lásd részletesebben Kardos: im.: 85-88.
