Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Demény Lajos: Gazdálkodás és társadalom Székelyföldön Bethlen Gábor korában IV/907

GAZDÁLKODÁS ÉS TÁRSADALOM SZÉKELYFÖLDÖN... 943 Csfő Ökör Tehén Ti Ρ Ml s Β 36. Tamás Kovácsné gyergyószentmiklósi 4 9 9 Gyergyószentmiklóson zsellére 1 3 2 -37. Lórincz Mihály gyergyószentmiklósi -3 12 15 32 Gyergyószentmiklóson zsellérei 2 2 4 2 10 38. Angi Mihály gyergyószentmiklósi -Gyergyószentmiklóson zsellére 1 -39. György pap gyergyószentmiklósi . -Gyergyószentmiklóson zsellérei 2 2 -. -40. Nagy Balázs gyergyószárhegyi -2 3 1 2 Gyergyószentmiklóson zsellére 1 2 --3 • 41. Gergely Lukácsné gyergyószentmiklósi -2 2 -Gyergyószentmiklóson zsellére 1 2 1 --42. Kis Péter gyergyóalfalui 2 3 -4 -Gyergyóalfaiuban zsellére 1 -4 6 43. Lórincz György gyergyóalfalui -4 2 -1 5 6 Gyergyóalfaiuban zsellére 1 2 2 3 -44. Madarász Bálint gyergyóalfalui -. Gyergyóalfalui házában pásztor 1 2 -20 45. Borsos Bálint gyergyócsomafalvi -. 6 --7 -Gyergyócsomafalván zsellére 1 3 --1 • 46. Lórincz Bálint gyergyóremetei -2 --2 4 -Gyergyóremetén zsellére 1 3 --3 -47. Nagy István gyergyószárhegyi -Gyergyóremetén zsellére 1 --48. Gyergyóújfalui templom -Gyergyóújfaluban jobbágya 1 2 24 • 2 -I Természeti adottságok és gazdálkodás A természeti adottságok ismerete elemi feltétele minden agrártörténeti kutatásnak. Ez annál inkább érvényes, ha a gazdálkodás szerkezetéről van szó. A természeti adottságok fogalmát a lehető legszélesebb értelemben használom. Ide számítom az éghajlati viszonyokat, a talaj sajátosságait, az erdő, a havasi legelők és kaszálók, a szénarétek és a gabonatermelésre alkalmas területek egyenkénti arányát a tájegység egészében. Természetesen azt csak találgatni lehet, hogy milyenek voltak ezek az arányok a 17. század elején Kézdi-, Csík-, Gyergyó- és Kászonszéken. A települések rendszere, állandóságuk viszont azt sejteti, hogy ekkorra már régen kialakult a szántóföldek, a gabonatermelésre alkalmas területek részaránya. Nem szűnt meg persze a Székelyföldre annyira jellemző erdőirtás, az irtásföldek térhódítása. A 16. és 17. században külön szóval, az aszalással jelezték ezt, ami azt jelentette, hogy az irtás alá fogott erdőben a fákat lehámozták, elszárították és elégették. Mindez a terület megtisztításával, a cserje és bozótok kiirtásával évekig eltartott. Az irtásföldek különböztek viszont a székely örökségektől (siculica haereditas) és a nyílföldektől ami tulajdonjogi státusukat illette. Az irtásföldet szabadon elidegeníthette az, aki az irtást elvégezte, míg a nyílföldek tulajdonjogilag a faluközösségé voltak, az rendelkezett felettük és osztotta fel újra őket valahányszor erre szükség volt. A székely örökség elidegeníthetetlen maradt, a székely szabadság szerint apáról fiúra, illetve utóbbinak hiányában a leány örökösre szállott, megintcsak a sajátos székely jogrendnek megfelelően. A faluközösség szabályozta a mezőgazdasági munkálatok rendjét. Része volt ez a falutörvényekben rögzített székely rendtartásnak, vagy másként a rendtartó