Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: A magyar és a török dukát árfolyama a 16. század közepén IV/889
904 BUZA JÁNOS Bécsben viszont a török dukát diszázsiója mutatható ki. A hatósági — hivatalosnak is nevezhető — árfolyam és a piaci kurzus azonban nem esett egybe. Kétségtelen, hogy Bécsben és Alsó-Ausztriában hatalmi eszközökkel lejjebb lehetett szállítani a török dukát árfolyamát, de a rendeletben megszabott szintre nem süllyedt le kurzusa, sőt idővel csökkent a magyar és a török dukát árfolyama közötti különbség. Mivel a kora újkori gazdaságban a forgalomban lévő pénzeket nem lehetett a birodalmi, illetve az országhatárok között tartani, a magyar és a török dukát egyidejűleg más-más veretekkel arany- és ezüstpénzekkel egyaránt szembekerült. A 16. század közepén a mediterráneum keleti felében mindkettőnél többre becsülték a velencei zecchinot, a kortárs kereskedők nyilván tisztában voltak ezzel, s a célállomások árfolyamainak ismeretében igyekeztek megválogatni az aranypénzeket.93 Magyarország török uralom alatti területein szintén forgott a zecchi- ( no,9 4 s a kortársak megkülönböztették a velencei vereteket, miként Velence 1543. évi rendeletében — mint fentebb láttuk — a magyar aranyforint is rangos helyet 1 kapott. A magyar dukát azonban Nyugat-, illetve Észak-Európában volt listavezető. Ott sem a velencei, sem a török dukát nem versenyezhetett vele.9 5 Magyarországon át a török dukátok nyugat felé irányítása nem lett volna, s nem is volt célszerű. A hódoltságon túl ázsió helyett diszázsió várt rájuk, s így a kereskedők veszteséggel adhattak túl rajtuk ezzel szemben a töröknek adózó magyarországi | ráják a 16. század közepén nyomorúságuk közepette akkor jártak jól, ha az Oszmán Birodalom helyi tisztségviselőinek ázsióval elfogadott török dukátokkal ι fizethettek. Látható tehát, hogy szívó és taszító tényező egyaránt az Oszmán Birodalom felé irányította az ún. török dukátokat, ennek ellenére hiba lenne ara következtetni, hogy alig juthattak el Bécsbe, illetve az osztrák tartományokon át nyugatra. A békés esztendők kereskedelmi forgalmát követő háborús időszakok sem fékezték le teljesen a fizetési eszközök áramlását. Valószínűleg több török dukát jutott Magyarországon át nyugat felé annál, amennyit az éremleletek és a piaci feljegyzések nyomán dokumentálhatunk, mert azt is figyelembe kell venni, hogy a török dukátok egy része beolvasztva a pénzverés nyersanyagává vált.96 Természetesen a magyar dukátok jelentős hányada ugyancsak olvasztótégelybe került nemcsak a török korban, hanem már századokkal korábban is így volt, s nemcsak a délnémet térségben, hanem Itáliában szintén.9 7 * * * 93 A raguzaiak pl. délre többnyire zecchinot és kevés „ungarit" küldtek, illetve „Zechine schickte man immer weniger nach dem Westen, umso mehr nach dem Osten." Vinaver: Der venezianische Goldzechin... op. cit. 123. 94 Ludovico Huszár: La circolazione della moneta italiana nel bacino dei Carpazi. Congresso internazionale di numismatico. Roma 11-16. Settembre 1961. Roma, 1965. 669. 95 Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy 1568-ban a svéd király is veretett „ungers gyllen"-t, azaz magyar aranyat. Hans Menzinsky - Sonny Serrestam·. Kung Eriks „försvarsmynt" - ungersk gyllen 1568. Svens Numismatisk Tidskrift 1994. Nr. 4. 92-95. Ε közleményre Bíróné Dr. Sey Katalin hívta fel figyelmemet, ez alkalommal is köszönet érte. 96 Nürnbergi feljegyzés szerint 1608/1609 fordulóján a würzburgi Stefan Gaiger 470 dukátot veretett török dukátokból. Adolph Meyer: Das Probierbuch des Nürnberger Münzwardeins Hans Huefnagel (1605-1612). Numismatische Zeitschrift 1896. 100. 97 Philip Grierson: La moneta veneziana nelleconomia mediterranea del Trecento e Quattrocento. Storia della Civilta Veneziana a cura di Vittore Branca. Firenze, ".070. 173-174.
